” Egyszer lent , máskor fent”. Ilyen volt a mai hangulatom. A délelőtti bevásárlás után nem tudtam magammal mit kezdeni. Kimentem a kertbe és jól kifárasztottam magam. Milyen szerencsés vagyok, hogy a növényeimhez fordulhatok!
Mesike már jobban van, de az Anyukájával és a kicsivel még nem találkozhatnak. A nászasszonyom is elkapta Mesikétől a rota vírust és nagyon rosszul volt. Mesike az anyukájának a bezárt ajtón keresztül kiabál, hogy szeretlek Anyuci! Telefonon beszéltem velük.
Eszembe jutott délelőtt, hogy milyen beteg volt az Anyukám, amikor a fiam kicsi volt és nem vittem el hozzá. A kórházba sem vittem be, mert nagyon féltettem, és meg akartam mindentől óvni a kisfiamat! Már akkor is fájt nekem, de nem tehettem mást. Úgy vágyott már a menyem is, hogy Mesikével foglalkozhasson egy kicsit a baba mellett, de nem lehet! Azt sem tudjuk igazán, hogy a gyógyulás után hány napot várjunk még, mert már megfigyeltem, hogy ez a ronda vírus a gyógyult betegből átmenekíti magát egy másikba. Tovább fertőz.
Mindenesetre “hosszú, ” de unalmas hétvégének nézek elébe, mert nekem az örömet és boldogságot az jelentené, ha együtt lehetnénk!