Pünkösdre

2010 május 22. | Szerző: animama |

 Összeszedtem magam, jól vagyok!

 Szeretek itt lenni, mert jó egy kicsit panaszkodni, megosztani a blogbarátaimmal a jókedvemet, boldogságomat . Két éve a legjobb ötlet volt, amikor nem tudtam magammal mit kezdeni, hogy elkezdtem a nagymami blogjaimat. Nagyon sok kedves ismerősre leltem és ezért hálás vagyok!

Ma délelőtt elkészítettem a pünkösdi virágdíszemet is . A cserépbe napvirágot, gerberát és margarétát ültettem. Remélem kibírják az egész nyarat, hiszen szárazságtűrőek valamennyien. Jó volt rájuk nézni !

 Nem kell előre terveznem, hogy mit csinálok majd, ha az unokáimmal találkozok. Hiszen, ha Mesikével meglátjuk egymást a szemünk hunyorításából , a szánk csücsörítéséből tudjuk, hogy mit játsszunk és csak nevetünk, nevetünk. Ő köszönt minden találkozáskor egy tőlem tanult dallal és én folytatom. Nem szoktunk puszilkózni és ölelkőzni, mégis olyan kapcsolat van közöttünk, amit szavakkal nem lehet leírni! Lacikát pedig, amikor születése után először vettem a kezembe magamban elmondtam neki, hogy milyen jó hogy együtt lehetnek Mesikével és nőhetnek fel ! A fiamról nem szoktam itt írni csak igen ritkán, hiszen Ő az életem értelme, bárhogy hangzik is ez másoknak. A férjem és fiam által váltam azzá, ami szerettem volna lenni ! Nélkülük csak hánykólódtam volna az élet tengerén, hiába örököltem erős akaratot, önállóságot és tehetséget a szüleimtől.