Boldog napom

2010 július 9. | Szerző: animama |

 A szokásos kipakolással kezdődött a nap: Hoztál valamit? Mire én sorban adogatom a dobozokat és zacskókat. Pogácsát is hoztál? Mesike viszi és kipakol ahová mondom: konyhába, ebédlőbe, asztalra stb. Persze ellenőrzöm, kissé megigazítom az éppen billenő dobozokat.

Lacika a nagymama kezében ringatózott, mivel a menyem és a fiam korán reggel elmentek ügyet intézni és csak cukros víz maradt itthon. Izgultunk egy kicsit, főleg a nászasszonyom, hogy hogyan érnek majd haza, de Lacikának olyan sok tartaléka van, hogy nem sírt és megvárta az anyukáját a szoptatással.

Mi addig Mesikével már megkezdtük a köreinket a járművekkel. Hol ez , hol az. Hintázás és homokozás, amit abba is hagytunk, mert Mesike kanalait lent hagyták a Balatonon, ő pedig csak azokat kereste. Mindent számon tart és azt is, hogy kitől kapta. Így jártunk délután is, amikor kisbabás vendég anyuka érkezett. Előtte Mesike öltözni akart, mert úgy szokta meg. Szoknyát akart felvenni, de egyik sem volt jó, amit ráakartam adni. A végén már eldobta az én kis hercegnőm. Nagynehezen sírás közepette adtam rá egy farmer szoknyát. Azután jutott eszembe, hogy ő azt a kedvencet akarta, amit a névnapján is és Görögországból hoztam neki. Pörgős, könnyű stb. és piros. Ez is a Balatonon maradt.

Egy kicsit játszottak és ettek a másfél éves kislánnyal pedig vagy négy órát ott voltak. Azért érződött, hogy most vendégek vannak és szereplés. A homokozóban a pici, Mesikének tartotta a kanál homokot, mire ő elmondta közel hajolva, magyarázva, hogy “én nem eszek homokot!”. A sütik a vendégeknek is nagyon ízlettek, kérték a receptet.

Hintázás közben Mesike erőteljes hangon énekel és mesél mindenről, ami eszébe jut. Időnként azért a menyemmel egymásra nézünk, mert vagy ő vagy én nem ismerem fel a Mesike által momdott szót. Bólogatunk, mire megértettük végre közösen, hogy mi is volt a megfejtendő szó. Csak akkora már Mesike máshol jár !

Lacika is velünk van mindíg. Kivéve, ha tisztába tevés vagy szoptatás van. Annyira rendes kisbaba, hogy ő az , akiről alig van mit mondani. A védőnő is jött meglátogatni, elégedett volt. Mesike aztán kiharcolta magának, hogy vele foglalkozzanak. Úgy tett, mintha kisbaba lenne és az ölemben sírdogált, kisbaba nyelven gügyögött és nem engedte, hogy letegyem. Nagy színésznő! A tükörbe is szokta gyakorolni a mókát!

Későn este még tettünk egy sétát, amikor elkísértek ők négyen engem.