A hét elején együtt voltunk hárman, mert a család többi tagjának szomorú kötelességét kellett teljesíteni egy távoli ismerős temetése miatt.
A vidámság mellett sajnos a rossz kedvemet nehéz volt palástolni Mesike előtt. Igyekeztem mindkét gyerekkel játszani, etetni, tisztába tenni. Csakhogy egyik gyerek sem tud járni és állni.
Mindez azért van így, mert Mesike előtte való napon leesett a lábáról: Nem tudott ráállni a jobb lábára egyáltalán. Először mindnyájan arra gondoltak, hogy meghúzódott a lába, mert a térdét mondta, hogy nagyon fáj. Kapott fájdalom csillapító kupot .De másnap estig sem jött rendbe, amíg én ott voltam. Bevitte a menyem és a fiam a sebészetre. Ki kellett zárni, hogy nem sérülés történt-e.?
Nagyon kedves orvossal találkoztak ott. Ő aztán megmondta, amit telefonon más orvos is elmondott, hogy ez egy vírus fertőzés: csípő izületi gyulladást okoz.
Egyre másra hordják a gyerekeket a kórházba, mert hírtelen nem tud lábra állni. Szombaton kell visszamenni, de Mesike lába még nem gyógyult mára sem. Valószínüleg ugrott a Mikulás ünnepség is, amire a Meghívót kapta és annyira várt.
Arról már nem is beszélek, hogy mit jelent két nem járó gyerek vigyázása, csak gyógyuljon már mihamarabb.! Ilyenkor aztán az ember fejében minden megfordul, mert még ilyen betegséggel nem talákozott.