Hárman együtt

2010 december 11. | Szerző: animama |

 

 

 Hárman együtt töltöttünk ismét egy jó hosszú délelőttöt. A szoba kis kuckójában, lent a parkettán volt a játszóhelyünk. Mesike kedvenceivel a kezében adta elő műsorát, amiben a hét legfontosabb eseményeit lehetett felfedezni. Lacikát az ölembe véve néztük és nevettük őt. Időnként én is a kezembe vettem egy -egy “élőlényt ” és bekapcsolódtam újabb ötletekkel. Egyszer csak Mesike a Piri babát bedobta az ágyába a következő felkiáltással:”bedoblak a forró levesbe“.

Amikor kimentettem néhányszor nem hagyta abba. Erre összehívtam az állatokat az ágy peremére és megvitattuk Mesike helytelen viselkedését. Abba is hagyta és mondta megszeppenve, hogy többet nem tesz ilyet. Én persze nem tudtam, hogy honnan ered mindez, amíg a fiamnak este el nem mondtam. Ő aztán elmesélte, hogy amíg Mesikének nem volt szabad járkálni a Hupikék törpikéket is megnézték, amit ő nagyon szeret a mai napig is, és abban szerepeltek ilyen események. Nahát, hogy én ezt akkoriban nem vettem észre. ?!!!

Leesett a hó ma! Az első hóesés élményéből kimaradtunk a betegség miatt. Amikor ez a front érkezett orkán erejű széllel egész nap bent voltunk. Előtte való nap pedig leizzadtam vásárlásba menet, olyan meleg volt. A gyerekek pedig 3 napig nem aludtak délután. Én viszont nem bírtam magammal az álmosságtól.

Gyönyörű kis rózsaszín , habos pulóvert és egy mellényt is kötöttem Mesikének és elkezdtem Lacika kék, fehér pulóverét. Hét hónapos, de az átforduláson és a csípőemelgetésen kívül nem emeli meg magát.Szereti a sárgarépát krumplival és a sütőtököt. Kétszer kap szilárd ételt, amire vizet iszik.

Remélem, mostmár tudunk egy kis hóembert építeni!