Újévi elmélkedés

2011 január 8. | Szerző: animama |

 

 

 Ezidáig, mármint az elmúlt év őszéig nem igen foglalkoztam az orchideával, mígnem egy kiállításra el nem mentem. Azóta gyönyörködöm benne és mivel látom már, hogy meg tudom tartani ezért alig várom a tavaszi kiállítást, hogy újból haza hozzak egy szép, bimbós példányt. Szeretem a csodálatos színeiért, mert imádom a színes dolgokat! És ez a növény a téli szürkeségben felvidít.

 Varázslatos színek világa

Egy másik kiállításon pedig, amely egy közeli ismerősé volt egy művészeti ággal ismerkedtem, amelyben színtén a színek varázsoltak el. Annak is örülök, ha azt látom az utcán, hogy már nemcsak feketében és szürke, mosott színekben járnak az emberek, hanem egy kicsit elevenebb, éltető színekben.

Lacikának és Mesikének is olyan pulóvereket próbálok kötni, ami vidám. Mesike ezt már észre is vette.

Hogy mit ismer meg a gyerek, az tőlünk függ és az is, hogy milyennek látja majd a világot. Most nemcsak a színre gondolok, hanem mindenre, ami körülveszi. Mivel még semmit nem tud az életben maradás tevékenységein kívül, nekünk kell megmutatni, elmagyarázni, eljátszani, elkészíteni. Apránként a korának megfelelően. Abból tud kreatív és alkotó lenni, amit látott, megismert és tapasztalt. A semmiből és az éppencsakhogyból nem lesz még Valami sem!