Hétköznapok

2011 január 21. | Szerző: animama |

 

 

 Lacikának nincs szüksége cumira. Amit a szájába adtunk, azt rövidesen némi rágás után ki is ejti. Mesikének viszont készlete van és a Lacikának szánt is az övé. Ő elaludni nem tud nélküle. A kis takaróját sem tudja nélkülözni, amit míg elalszik forgat, rendezget, cimkét keres. Szertartásos az elalvása és elég hosszadalmas. Lacikának egy pelenkát adok a kezébe, azzal dörzsölgeti az arcát és ha meghallja a “sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” dalt, már megnyugszik, nagyot sóhajt, mosolyog és rövidesen el is alszik.

 Ebben a csúnya sáros időben elővettük az egyensúly kerékpárt és azzal indultunk egy jó nagy körre Mesikével. Gondoltam, hogy akkor nem leszünk sárosak. Mondtam neki, hogy az a jó kerékpáros, aki tud kormányozni és figyel az útra. Közben meneteltem mellette és mondogattam, hogy” bal-jobb, vezetek egy majmot”.Ő is rázendített. Időnként megálltunk a madarakat megfigyelni és ha túl sok nagyobbakat látott a fákon elvisította magát. Azok felrepültek a kutyák pedig kiszaladtak és nézték, hogy mibe kellene beavatkozni. Magyaráztam Mesikének, hogy a kutyák ilyenkor veszélyesek is lehetnek, de ő értette is meg nem is, mert egyáltalán nem fél tőlük.

Hosszan álltunk egy kőfal kerítésnél, amin firkák voltak. Nagyon tetszett neki és megerősítette, amikor én azt mondtam, hogy nem tetszik nekem.Helyes, legyen véleménye.! Most ő is azon a szinten van, mint a firkálók. Ő is fírkál. Kihasználtam azért azt, hogy jó nagy betűk is voltak felvésve a falra. Megmutattam azokat is és a nevüket is.

Csalódtam abban, hogy nem leszünk sárosak , mert a játszótérre vezető úton belesüppedtünk az agyagos alapú, kavicsos útba. Jól beleragadtunk és nehezen másztunk ki belőle. Ez a játszótér lehet a kerület szégyene, mivel nemrégen készült és az utakat valamint a játszóteret borító kavicsot agyag alapra tették. Be sem mentünk. Nem győztük kikaparni a csizmánkból a sarat!