A gyerekeket meg kell tanítani a veszélyhelyzet felismerésére és elkerülésére!
Az ember alapvető ösztönei között az önmaga megóvása is szerepel. A mai viszonyaink között kissé elhomályosult. A szülők kötelessége, hogy ne csak gondoskodjon és óvjon, hanem felismertesse, elmagyarázza, megbeszélje a gyerek pici korától ezeket a veszélyeket. A forró tűzhely, a leesés, az idegen emberek megközelítésétől, az állatokkal való viselkedéstől kezdve a lelki traumát okozókig,a közlekedés és betegségek megelőzéséig és sorolhatnám!
Nem elég a helyzetek kikerülése és óvatoskodás, de meg is kell magyarázni, tanítani. Nem kell mindent a gyereknek a saját bőrén tapasztalnia. Előre kell felhívni a figyelmet még akkor is, ha úgy néz ki, hogy nem értik. Ez nem azt jelenti, hogy állandóan ezzel traktáljuk, de az életkorából és az előforduló helyzetekből adódóan megmutassuk és megbeszéljük.
A szülő mindörökké az marad és ezt a tudást tovább kell adnia, mert a gyermeke örökké a gyermeke marad és neki is tovább kell adnia!
Egészen nagy gyerekeket is kocsival visznek az iskolába, de vajon megtanulják-e a közlekedés szabályait? Ijesztgetés szintjén marad-e az idegenekkel való viselkedés vagy az egyedüllét és ellentétjének, a nagy tömegben való helyzetek megoldása?!
Tényleg önállóak a mi korunk gyerekei vagy csak annak látszanak?