Mosoly

2011 január 28. | Szerző: animama |

” Két ember között legrövidebb út egy mosoly.”

 A mosoly viszont töbféle lehet: keserves, szerény, ragyogó, üde, szomorú, csábító, kedves, hazug, szép stb. Sorolhatnám tovább. Nem szerettem soha a bohócok játékát. A cirkuszban is ezt veszik elő a műsorszámok közötti átrendeződéskor.

Azt viszont tudom, hogy egy mosolynak, ami szívből jön és őszinte varázsereje van. Mondhatnám, gyógyító ereje.

Amikor megérkezem a kisunokáimhoz Lacika, ha komoly arccal közeledek felé és nem mosolygok csak beszélek ő is komoly arcot vág, mintha fel sem ismerne.

Mesike viselkedése is hasonló, de a hangomat meghallva már csacsog, nevetgél. Így mire beérek hozzá nekem már nevetni kell! És ez őszintén áramlik belőlem, mert elfelejtem az út fáradalmait vagy problémáit és már csak velük vagyok!

Ahogy Lacikára mosolygok az ő arcán is megjelenik a vidám mosoly, vagy éppen huncut, esetleg szerény mosoly. A gyerekek átveszik a szülők hangnemét, kedvét, szavait és mosolyát is. Látom a fiam arcán, amikor hazaér a gyerekeihez, hogy ” leveti” a hétköznapi, aznapi gondokat és átöltözés közben szinte átváltozik : komolyból vidám, mosolygós, vicces emberré. Nekem ilyenkor olyan felszabadult, könnyű érzés van a lelkemben. Látom a menyemen is, hogy ez milyen jó hatással van rá. Az egész napi nehéz tevékenység is, amit a gyerekekkel tölt megkönnyebbedik, lazább lesz.