Ebben a szikrázó napsütésben sem volt kedvem kimenni a lakásból. Régebben meg sem kottyant volna az ilyen hideg! Reggel elővettem a Tolnai Történelmi lexikont és abból keresgéltem az uniókról dolgokat. Háborúk, szövetségek, békék és uniók stb. A férjem kérdése aztán teljesen eltérített a tanulmányaimtól: “Ti hogy mosakodtatok reggel gyerekkorotokban?!” Bezártam a lexikont és elmeséltem, hogy lavorban, hideg vízben és egymás után. A vízért kannával mentünk a fúrt kúthoz. Sokszor álltam sorba az ivóvízért télen-nyáron, mert mindig sokan voltak a kútnál. Spóroltunk is rendesen a vízzel! Már egészen nagy voltam, amikor bevezették a vizet és nem kellett már érte menni. Mire a férjem elmondta, hogy náluk is így volt. Most milyen kényelmesen élünk! Jó dolgunk van!
Tettünk is érte ebben a röpke kis időben, ami mostanában tűnik nekem annak. Pedig mennyi minden történt, mennyi változás és mégis olyan rövidnek érzem. Nemcsak saját időmben, de a világ történelmének tengerében is csak egy csepp! A vágyam, hogy családom legyen teljesült és ha a nagy világ forgásába nem is szólhattunk bele, de egy csöppnyi jót hozzátettünk mi is!