Szívünk

2011 február 12. | Szerző: animama |

 

 Összeszorul a szívem, ha rossz hírt hallok. Jéghideg kéz érintését érzi az ember, mintha az préselné össze, hogy dobogását megdermessze!

Mennyi mindent kibírt már! A nagy szerelmet, a csalódottat és a hűségeset. Melegséggel telik meg, amikor a szeretteimre gondolok. Akkor is, ha szépet, jót látok magam körül. Utóbb ezekre gondolok, hogy megóvjam amennyire tudom. A melengető érzéseket pedig tovább adom a drága kicsinyeimnek, hogy őket is minél több szeretet vegye körül és ettől gazdagodjanak! Olyan kincsestárat hozunk létre, amiből bármikor meríthetnek, erősödhetnek és megbírkózhatnak az élet nehézségeivel is.