Szerepjáték

2011 február 18. | Szerző: animama |

 

 

 

 Szinte az egész napot együtt töltöttük a két kicsivel, mert a menyem ilyenkor takarít.

 

Mesike már kora délelőtt a magnót bekapcsolva táncolt és forgott a zenére, ami állatokról és a hangjuk felismeréséről szól. Nagyon jó kis lemez. A végén csak az állatok hangja után kell felismerni és megmondani a nevüket. Jópofa nevek vannak: pl. Rózsi malac. Mi Lacikával voltunk a nézőközönség. A térdemen ült és zenére hajladoztunk és ráztuk magunkat.

 

Csináltunk az ágy alatt egy kis rendet is. Kikotortam a leesett játékokat, rágicsákat Lacika kiságya alól. Mesike pedig elment megmosni őket és úgy adta oda Lacikának. Időnként megnézi, hogy nincs-e valami kis szösz-mösz Lacika ujjai között, mert azok általában a szájában vannak. Ezt-azt abbahagy és figyeli a picit, hogy rendben van-e.

 

Lacika négykézlábra állva billeg előre-hátra, de ha valamit el akar érni, akkor továbbra is kúszva teszi, a gyorsúszás mozdulataival. Sokára lesz ebből járás!! A felülés csak féloldalas. A kezeit nagyon megcsodálja, az ujjait pedig külön-külön mozgatva nézegeti, forgatja a kerekeket, lapozgatja a mesekönyvét, amit azután természetesen megrágcsál. Reptetős játékkal tornáztattam, ami nagyon tetszett neki, különösen, ha Mesihez közelítettem.

 

Az udvaron Lacika aludt, mi pedig Mesikével a különböző játékok után “veszekedőset” játszottunk, amit ő javasolt. Ez abból állt, hogy a labdát el kellett venni egymástól. Ő magyarázta el nekem. Meg kellett tartani minden áron. Friss hó volt, ezért Mesi gyakran hempegett lent a földön és úgy védte a labdát. Nagyokat nevetett akkor is, amikor elvettem tőle és én vittem tovább.

 

Késő délután, alvás után szerepjáték következett, amit mindig ő talál ki és unos untalan azt ismételtük. Néha a kérdéseimmel megváltoztattam a helyzetet ilyenkor kis gondolkodás után megtalálta a megfelelő fordulatot. Ő nem unta meg egészen estig. Lacikát is bevettük és ő volt az utastársunk. Jót játszottam!!