Mászunk

2011 március 4. | Szerző: animama |

 

 A kis járókát nagypapa tovább fejlesztette, miután kipróbálták. Párnát szabott rá és körbe vonta anyaggal, hogy a kezét a kerekek ne sérthessék meg. Szóval nagyon alapos volt.

Rögtön Mesike vette el és ráhasalva kezét-lábát kitartva repülőt csinált belőle. Lacikát rátéve, ő ahogy vártuk letette a két kezét előre és hol az egyiket előre téve, hol a másikat, elindult. A lábaival hátul pedig dolgozott. Persze csalogattuk és csak rövid ideig hagytuk rajta, 1-2 percig. Erősítésnek jó ez tulajdonképpen és hogy ráérezzen a mászás mozdulataira. Rövidesen e nélkül is mászni fog! Mindenesetre a játékot mindenki megcsodálta. Lacika, ha éhes hangosan kiabál és kéri az ételt. Még háromszor mindig szopik, de kapja a szilárd táplálékot is. Egy egész almát megreszelünk neki és azt mind gyorsan meg is eszi, mellé még kapott gesztenyés burgonyát, és egy fél banánt. Ez az esti adag a szopásig, ami lefekvéskor van a fürdés után.

Mesike is nagyon jó evő. Most a sajt a mandarin és a főzelékek a kedvencei: lencse, bab, sárgaborsó. Szereti elaprózni az evést. El -el szalad, majd újra kanalaz vagy eszik valamit a kikészített ételekből. Most ez van, nem csinálunk belőle nagy ügyet.

Este megnéztük a “műsort”, amit előadott német nyelven. Legalább 10- 15 állatbábunak tudja a nevét németül és az anyukájával játszottak. Mi meg tapsoltunk. Volt, amikor halandzsázott, de nem baj. A lényeg, hogy nagyon büszke és bátor volt. Jutalmul túrórudit kapott a papától. ennek átadása sem egyszerű, mert a papa mindenféle hókuszpókusszal varázsolja elő a táskájából. Mesike pedig akkor mindent átél: várakozik, csalódik és borzasztóan megörül, amikor megtalálja. Az egyik az övé, a másik a Lacikáé, de azt anyának viszi. Majd csak azután majszolja el az övét.