Májusi hétköznap

2011 május 16. | Szerző: animama |

 Telefonon kaptam a köszöntést , majd a buli később lesz. Mesike elénekelte a Boldog születésnapot c. dalt hibátlanul, tiszta , gyönyörű hangon. Azután gyorsan mondta, hogy most sietnie kell teríteni. Még egyszer elkérte a telefont és köszöntött. Ilyen Mesike. Gyors, ügyes és problémamegoldó. Feltalálja magát és van javaslata.

Séta közben szembe találkoztunk egy fiatal autóssal, aki nem a szabályoknak megfelelően, minket veszélyeztetve közlekedett. Nem igazán hatotta meg a kifogásunk és a válasza kötekedő volt:” Mások is itt járnak”! Mesike hallotta a vitát és odaszaladt a Lacika kocsijába beletett három fehér írólapért, amire előzőleg a kertben rajzolt. Úgy tett, mintha olvasni és írni is tudna és elmondta a lapot nézve, hogy itt ezen az úton hogy szabad menni. Elmúlt minden mérgünk és majd megettük a kis drágát, miközben igyekeztünk nagyon komoly arcot vágni. Mi beszéltünk, ő intézkedett!

Lacikát jól megtornáztattam a kukucska játék közben. Nem szeret a járókába bemenni és sírva is fakad, de egyszer-egyszer muszály betenni. Hol a járóka alján mondtam, hogy kukucs, hol pedig felül. Nagyon jókedvre derült és nagyokat kacagott. Közben pedig hol felállt, hol leguggolt és úgy kapaszkodott és keresett engem. Figyeltem, hogy nehogy nagyon kifárasszam. A tenyeremet húzogattam pihentetőül a hálón, mire ő megkereste és rátette a tenyerét az enyémre. Ki-be nyomkodtuk a járóka hálóját és érintettük ujjainkat, tenyerünket. Jó mulatság volt, csak a végén alig tudtam felállni a guggolásból.

Szereti a szüli napjára kapott kis autót, mert felemeli és a kerekeit egyenként forgatja kis ujjával. Ellentétben Mesikével ő sokáig elbíbelődik egy- egy dologgal. Türelmesen vár. Az evésnél jó nagy csete-patét sikerült csinálni, mert mostmár ő akarja fogni és kanalazni az ételt. A kezébe adott kanalat sikerült is bemártani a borsófőzelékbe. Ettől aztán körülöttünk minden csupa főzelék lett. A hajamat is becsapkodta és a ruháját is. Feladtam és elvettem a közeléből a kistányért, úgy etettem tovább. A kocsijában sem lehet mostmár egyedül hagyni, mert a bekötő ellenére szépen kicsúszik és feláll a háttámlának támaszkodva. Nagyon szeretne leülni a fűbe, de annyira kulanccsal fertőzött a terület, hogy nem engedhetjük meg.

Mint minden gyerek kint szeretnek lenni a szabadban. Mesike már magától felöltözik és igyekszik az udvarra, amíg Lacikát öltöztetjük. Ez a legjobb nekik, ha kint lehetnek a növények között a madarak éneke mellett.