14 hónap

2011 július 2. | Szerző: animama |

 

 Lacika egyre jobban befészkeli magát a szívemnek abba a csücskébe, ahol a féltés a csendes öröm lakozik. Valahogy túl jó gyerek Mesike mellett. Nagy könnycseppek hullanak a szemeiből, ha Mesike megsérti valamivel. Akkor sír a legesendőbben. Ha éhes vagy szomjas általában nyöszörgéssel és hangulat változással közli, de nem csap nagy csetepatét. Csak a rágófogai nem jelentek meg még, ha jól tudom, de amíg Mesike minden fogáról és minden mozdulatáról volt képem, addig Lacikáról nincs elég.

Legtöbbször vagy a kocsiban tartom vagy ölben sétálgatok vele vagy nézem, hogy a talajon merre megy, mit csinál. Mesike minden igyekezetével igyekszik kisajátítani, ha velük vagyok. Nagyon nehéz megosztani a figyelmem. Mesike pörgését senki nem tudja követni csak hézagosan. Egyre többet játszik valamilyen játékot magában, de a nézőközönségre szüksége van. Csak a kezembe ad valamilyen figurát és ő játszik tulajdonképpen egyedül. Nekem inkább asszisztálni kell. Ilyenkor szoktam a másik kezemben tartani a 10 kilós Lacikát.

Időnként talpra állítom Lacikát, de ilyenkor még mindíg csak kalimpál. A tárgyak : székek,fiókok közelében viszont feláll és úgy ügyködik: tesz-vesz, kidobál és szét.

Szerencsére mindkét gyerek tömi az ételt magába: sokáig szoptak is, de mindenféle ételt, gyümölcsöt megkapnak,ami éppen terem. Jöhet eper, cseresznye, meggy, dinnye, tojás és tej, vaj, tejfel. Az allergia messzire elkerül bennünket, hála Istennek. De nem dohányzik senki a családban és igyekszünk változatosan enni. A húsok is jöhetnek! A colát, üdítőket nem ismerjük! Csak házi sütésű süteményt eszünk. Fagyit azt ritkán nyalunk.

Lacika beszédéből egyenlőre a baba, hapci,nem-nem tá-tá,pápá vehető csak ki.Ha jókedvű, akkor énekelget valamit. Kiváló ritmusérzéke van viszont. Én ezt nagyra értékelem!