Gyönyörű nyári ősz!

2011 szeptember 18. | Szerző: animama |

 Ebben a hónapban semmit nem írtam, csak megnéztem az oldalamat és elolvastam a hozzászólásokat. Pedig van miről beszélni, mert Lacika lassacskán mégis elindul. Mesike egy kis babakocsiját tologatva  egészen ügyesen járkál le és fel az udvaron, kikerülve az akadályokat. A tolatáshoz és a “járművek” igazításához nagyon ért. Na és a legkedvesebb szórakozása lenne a számítógép kezelése. Persze a szülők gyakran veszik az ölükbe amikor meg szeretnének valamit nézni az interneten. Lacika bekapcsolja a gépet, kihúzza a klaviatúrát és már nyomkodja is a billentyűket. Előtte természetesen ellenőrzi, hogy működik-e a gép.

A múlt héten két teljes napot is vele töltöttem, mivel Mesikének levették a gipszet a kezéről és a nagyszülők levitték őt egy hétre a Balatonra. A menyem pedig intézte az intézni valóit. Így aztán ketten maradtunk Lacikával, aki mikor anyucikája elment azonnal sírásba kezdett, nagy könnycseppekkel az arcán. Mondtuk, hogy nemsokára jön Anya.Egész délelőtt felváltva hajtogatta : Apa, Anya. Odamutatott az udvaron, ahol Apát szokta látni itthon dolgozni.

A sírást hamar elfelejtette, mert sok mindent játszottunk együtt: főleg a lépcsőn le és fel, babakocsi tologatást, mesekönyv nézegetést . Énekeltünk is . Ő is bekapcsolódott. Járkálás közben azonnal kereste mindkét kezemet és nyúlt utána, mert egyedül még fél.

Jobb kézzel fogja a kiskanalat és tömi magába az ételt. Egyáltalán nem kell bíztatni. Ha befejezte, kéri a vizet, majd nyújtja a tányért, hogy vegyem el.

Teljesen tisztán ejti az: apa, anya, lámpa, hapci, nem, víz mama, baba szavakat. Nem sok, de haladunk. A brrrrr. nagyon megy, köpködéssel együtt. Ezt tisztába tevéskor produkálja. Így közben le is zuhanyozok. Annyira édesen mosolyog és nevetgél! Mesikét viszont lassan két hete nem láttam és ezek szerint ezért nem is volt kedvem írni! Hiába, ő adja nekem az ihletet.