A gyerekekhez ezen a héten többször is elutaztam, mert betegek lettek . A papával kocsival mentünk, mert ilyenkor sok mindent viszünk. Többek között a fiam 27 éves távirányítós autóját, amit eltettünk amikor már nem játszott vele. Annyira örültek a gyerekek, hogy azt sem tudták mit kezdjenek magukkal. Először csodálkoztak, majd szaladgálni kezdtek körülötte nagy nevetgéléssel. Mesike hamarosan már irányítani is tudta. Milyen jó, hogy megőríztük! Elégedetten és jókedvűen jöttünk haza.Persze még lakomát is csaptunk, amire Mesike készítette a mártást. Egyre többet és nagyon ügyesen kapcsolódik a konyhai tevékenységekbe. A menyem bevonja.
A hét többi napján járművekkel utaztam és korán reggel. Megfigyeltem a megállókban lévő utasokat, akik fiatalok és középkorúak voltak. Ez jó, mert van munkájuk. Viszont eszembe jutott az-az ötlet a csúcsidővel kapcsolatban, hogy a nyugdíjasokat ebből ki kell zárni! Pedig nekem időre kell mennem, mert a menyem munkát keres, amit otthonról végezhetne. Azon kívül, hol az egyik, hol a másik gyereket kell neki az orvoshoz vinni. Ilyenkor nagy szükség van a segítségre! A kismamáknak pedig igen nehéz munkát találni, amit otthonról is végezhetne. A két nyelvdiplomája sem elég! Egyenlőre interjúról interjúra jár. Ilyenkor is a nagyik vigyáznak a kicsikre.
/Nem tudom megfelelően beállítani a betűszínt! Tetszés szerint változtatja magát/