Na nem a lottó ötöséről van szó, de a négyesről sem! Az idén már két alkalommal estem egy-egy hatalmasat. Télen a csúszós lejtőn lefelé, tegnap pedig az udvaron. Jégen csúsztam el előbb, mindkét kezemben táska volt, de már üresen, mert hazafelé tartottam. Hanyatt zuhantam, de olyan sebességgel, hogy a mellettem bandukoló fiam sem tudott elkapni. Csak észrevételezte az eseményt és azután próbált segíteni. A vállam rándult meg és utána egy hétig nem tudtam tésztát kavarni, de a két táska sokat felfogott, mert azt csaptam le.
A tegnapi esésem pedig az udvaron volt. Hasra csaptam magam teljes egészében. Mindkét csuklóm is földet ért, illetve a terasz térkövére. Az államat valahogy kiemeltem, de a térdem nagy ütést kapott. Kis horzsolással és most is tartó csont fájdalommal ezt is megúsztam. Senki nem volt tanúja, mert a gyerekekkel voltam kint, akik éppen távolabb voltak. Hirtelen úgy éreztem, hogy megsemmisülök és már felállni sem tudok. Egy pillanat volt az egész és Mesike babája volt a kezembe, mert kérte, hogy vigyem ki neki. Mindketten babát akarnak tologatni újabban. Persze Mesike nem enged! Elég feszült voltam már ekkor is , mert a menyemmel is volt egy nézeteltérésünk. Miután felálltam láttam, hogy egy kavicsra léptem rá! Semmi más nem volt a lábam alatt.
Bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna akkor, ha valamelyik gyerek van az ölemben.!!!! Szerencsém volt és jó nagy! Úgy látszik esni is tudok és a csontjaim is erősek még! Nem beszélve a szerencse csillagomról, aki figyelmeztetett is talán. De hiába!