Most éppen fent! Nagyon boldog vagyok, mert a drága kis unokám elkérte este az apukájától a telefont, hogy megmondja nekem: “animama nagyon szeretlek”! A fiam felől érdeklődtem és már lefekvéshez készülődtek. A múlt heti rossz napom után, amikor elestem nagyon rossz kedvem lett, ami idáig tartott. Nem sikerült a zserbo tésztája, pedig már annyiszor sütöttem, hogy cukrászdát nyithattam volna vele. Darabokra tört és nem tudtam kinyújtani. Kezdtem elölről. Harmadjára valahogy összeállt. Holnapra minden kész kell, hogy legyen! A torta is szétrepedt. Azt is igazgatni kell. A pogácsám pedig nagyon híres a családban és az ismerősök között, de ez most borzasztó. Úgy néz ki, mintha valaki megbabonázott volna.
Nem akartam ilyen késő este hívni őket, de most már látom, hogy jól tettem, mert sokkal békésebb lett a hangulatom, amire holnap igencsak szükségem lesz. Visszatért a jókedvem is!