Család nélkül üres az élet

2012 április 12. | Szerző: animama |

Mostanában elgondolkozom azon, hogy gyerekkori álmaim között a család idilli képe volt elöl. Gyerekeim lesznek és azokkal élek boldogan szép, tiszta házban és virágos környezetben. Most idősebb koromra pedig ugyanott vagyok. Mondhatnák azt is, hogy mindez annyira egyszerű és kevés. Visszatekintve pedig azt gondolom, hogy a legszebb álmaim valósultak meg. Lassan minden lecsendesedik az ember körül. Nem lázong, nem rohan és követelőzik.

Gyűjtögetem a meglévő emlékeket és élményeket. Újakat már kevésbé kívánok. Elkezdek arrafelé mozdulni, hogy a meglévőeket oszthassam meg azokkal akik erre kiváncsiak vagy figyelemmel kísérik. Így van ez a kis unokáimmal is. Mindent szeretnék átadni nekik, amiről azt tudom, hogy ettől ők még okosabbak és ügyesebbek lesznek. Persze a mindennapokban ez nem úgy jelenik meg, hogy ezt vagy azt még meg kell nekik mutatni, hanem csak úgy ahogy az élet diktálja.

Hiszek az élet folytonosságában!