Mindjárt május

2012 április 21. | Szerző: animama |

Az óvodában már Anyák napjára készülnek. Virágot vittek a gyerekek ültetni. Illetve nagyon kevesen vittek. Mi otthon is ültettünk Mesikével virágot és láttam az arcán, amikor odaadtam neki, hogy meghatódott: ezt nekem hoztad mama? Még azon a délelőttön kimentünk a kertbe és elültettük. Azóta gondozza és figyeli.

A héten már anyák napi dalokat dúdolgatott. Séta közben pedig amikor gyöngyvirágot találtunk, a Hová mész te kisnyulacska c. dalocskát énekelgettük. Lacika legnagyobb örömére, aki szintén nagyon szereti a dallamot. Amikor mondom, hogy énekeljünk szemben áll velem és egyre hangosabban dalolja a Süss fel nap és a sétáljunk dalt.  Ott ahol nem tudja a “szöveget” kiegészíti valamivel, ami szerinte jó oda. Ilyenkor nagyon vidámak vagyunk! Ő azért, mert énekel, mi meg azért mert örülünk, hogy milyen édes. Nagyon fontos a beszédfejlődés és mozgás, de az érzelmi intelligencia fejlődése érdekében is a ritmus és dallam jelenléte a mindennapokban.

Varrtam Lacikának egy kis nadrágot. Nagyon elegáns! Mesikének pedig ma hozzálátok egy tunika készítéséhez. Mivel a Lacika szülinapján ő is kap ajándékot. A többi gyereknek édességet szoktunk adni.

A kertem már majdnem kész. Még muskátli hiányzik az ablakból. A régiek közül már túl sok öreg, több mint 4 éves is van, ezért újakat kell venni. Legtöbbet én gyökereztettem, de időnként újítani kell. Várom, hogy a pünkösdi rózsám végre virágozzon, mert már lassan 4 évesek lesznek és állítólag akkor kell nekik virágot hozni. Az is lehet, hogy nem idevalók és soha nem fognak virágozni?!