Hosszú hétvége

2012 április 27. | Szerző: animama |

Ez a hétvége is olyan lesz, mint a többi. Begyűjtöttem a munkáimat, amit hétköznap nem volt időm megcsinálni. Rengeteg dolog fel tud halmozódni, de valószínüleg én is halmozok. Ma megvettem Lacikának a kisautót, amit lábbal tud hajtani. Közben betértem egy textil boltba is, ahol farmerszoknyához való anyagot vettem Mesikének. Ezt fogom varrni a három nap egyik programjaként. Nem bánom, hogy nincs változat. Legnagyobb várakozásom most az, hogy meghívást kaptam a jövő héten az Anyák és nagymamák ünnepségére az óvodába. Mesike egy szót nem mond, csak a menyemtől tudom, hogy ő is fog szerepelni. Csak beteg ne legyen, mert attól mindnyájan szomorúak leszünk. Persze a legjobban ő, hiszen nagyon készül, mint a legtöbb óvodás.

Mivel a Mezőgazdasági bolt mellett is elmentem ezért muszáj volt vennem egy kis évelő virágmagot is, amit majd megosztok Mesikével is. A kiskertembe pedig még megpróbálom beszuszakolni. A főzési tudományom pedig felmondta a szolgálatot, mert egyáltalán nem jut semmi az eszembe. Lehet, hogy éhezni fogunk vagy csak kenyeret eszünk majd. Úgyis van egy kis feleslegem, amit időnként mérgemben szoktam felszedni. Azután, ha visszajön a jókedvem elfelejtek enni és le is adom. Annyira azért nem, mint a hosszú évekig tartott 57 kg volt!  Pedig a ruháim arra várnak!

Erről jut eszembe, amikor május elsejére fel kellett iratkozni a táblára kitett papírlapra, hogy megyek felvonulni. Nem mentem! Viszont, amikor egészen fiatal voltam nem is volt olyan rossz a felvonulás. Akkor még nem kellett iratkozni sem, mert mentek az emberek. Az idősebbek azért, mert nem mertek nem elmenni, a fiatalok meg azért mert együtt lehettek.

 Ez még nem az én pünkösdi rózsám, de ilyen lesz, mert a három évvel ezelőtt ültetett növényeimen megjelentek a bimbók. Jó sokáig váratot magára és jó, hogy nem akartam elhinni, hogy ezek soha nem fognak virágozni. Naponta többször is megnézem a virágbimbók fejlődését.