Jó, hogy megvarrtam és előző nap elvittem a kis szoknyát, mert ünnepi ruhában kellett menni a gyerekeknek. Mesike nagyon édes volt, figyelt mindenre. Nemcsak mondta a verseket, hanem közben a közönségre is nézett. Kereste a szemünket és a többi gyerekre is ránézett, mintha magában mondta volna azt is, hogy jól van gyerekek! Persze aki ezt olvassa, arra gondol, hogy de elfogult nagymama. Nem egyszerű nagymamának és fényképésznek lenni sem egyszerre , mert nagyon izgultam és nem is akartam képeket csinálni, csak nézni a műsort. Maga az ünnepség egy negyedóra volt és mégis kerek egész. Átadták az ajándékokat és a rózsákat. Az anyukák pirosat a nagymamák pedig sárgát kaptak. Otthon aztán tovább ünnepeltünk. Lacika pedig autót szerelt.
