Itt kerültem szembe magammal, amikor megláttam az előző macit, amit varrtam. Előzőleg néztem, de nem láttam! Az látszott szegényen, hogy “valamit” csinálni akartam! A szeme ijesztő lett, a fülei, mint a szamárnak, az orra pedig bunkó, nagy! Inkább tudományos, ahogy a papa mondta, mint játékra hívó, kedves maci.
Ezért átalakítottam. Másikat már nem lesz időm készíteni, ezért nem tudom, hogy mit fognak szólni a kicsik, ha meglátják. Számon tartják, hogy milyen játék a sajátjuk. Majd kitalálok valamit, hogy mindkettőjük magáénak érezze.
Rengeteg kis és nagy plüss játék veszi körül őket. A fiamnak egy macija volt, ami most már nagyon öreg és akkor kerül elő, amikor a gyerekek eljönnek hozzánk. Nekem is egy sárga macim volt, aminek az illatát máig felismerem, mert fűrészporral volt töltve. Nagyon kedves volt számomra az egyetlen babámmal együtt. Őket is karácsonyra kaptam.
Nem sok ajándék került nálunk a fa alá. Nem voltunk szegények, de az ajándék nem volt szokásos. Kaptam még egyszer egy pici műanyag csacsit, aminek a szájában mágneses cumi volt. Sokáig őrizgettem, de ennek ellenére eltűnt.
Nem valószínű, hogy azokra az ajándékokra, amit most összegyűltek az unokáim emlékezni fognak. Talán ők is egyet-egyet jegyeznek meg vagy tartanak becsben majd.
Az aranybetűs könyv is elveszett, amit anyukámtól kaptam amikor már nagyobb voltam. Nagyon sokat olvastam. A kicsikkel is lapozzuk a könyveket és a lexikonokat, amikben mindig találunk valami újat és érdekeset. Persze DVD-lévő mesék átveszik a vezetést, de ez nem baj! Hamarabb tudnak és ismernek meg dolgokat, ami ma már inkább előny, mint hátrány!
