Sajnos nem mindig sikerül úgy a gyerekek hétvégéje, mint ahogy azt eltervezték. Az utolsó nagy hóesés idején síelni mentek, ahova a papa is elment, hogy egy új kesztyűt vigyen a kicsiknek, mert a felét elhagyták már.
Éppen akkor érkezett, amikor Mesike a felvonó alatt feküdt és nagyon sírt. Már régebben síelhettek és ezért már fáradt volt. A térde pedig nagyon megfájdult, amiért nem tudott tovább menni és elengedte a vontatót.
Nagyon nehezen tudta a menyem levenni a lábáról a lécet. A papának adta ki ölben a gyereket.
Másnap is fájt a lába és nem tudott ráállni. Voltaren kenőcsöt kentem a térdére és langyos vizes ruhába tekertem be, mert sokkal melegebb volt a másiknál.
Majdcsak délutánra enyhült a fájdalma és bicegve már tudott menni. Persze addig ölben vittem az asztalhoz és a vécére meg a heverőre.
Az asztalnál aztán eléjük pakoltam mindenféle rajzeszközt, hogy kedvükre játszhassanak a DVD nézés után. Ez ihletet is adott nekik, mert “Az én kicsi pónim” c. filmet nézve készítette Mesike a rajzát.
Nagyon szeretik mostanában és többször is kérik. A másik DVD, ami szintén aranyos és a Lacika kedvence is, a “Kis vakond és a hóember”. Annyira kedves maga a film és a zenéje , hogy én is leülök nézni. A tavasz nyuszis képekkel jelenik meg és minden ami az évszak beköszöntével fontos: nyuszik szerelme, ajándékozás és a kis nyuszik megszületése.
Véletlenül láttam meg a csomagoló papír darabot, amit aztán felszabdaltam kis kártyákra és ezeket raktam ki szavakká, amit Mesike nagy lelkesedéssel le is rajzolt ill. írt: ANYA, APA, MAMA,PAPI, PAPA. Keresett a kezdőbetűkhöz más neveket is. Nagyon lelkes volt. Közösen találgattunk még a betűk melletti képek kezdőbetűjéhez szavakat. A baj ellenére jól telt a napunk és másnapra elmúlt a fájdalom is.
