Emlékszem hasonló időjárásra. Akkor is hullott a hó, de nem ilyen kitartóan és fenyegetően, mint ezen a mai napon. Ráadásul nagyon hideg is van és a szél orkánszerűen fúj, keverve a havat össze-vissza.
Szerencsére nem kellett sehová mennem! Szinte az egész napot átaludtam, kipihenve az előző napok fáradalmait. Érezték a kicsik is ennek a közelgő időjárásnak a nem szokásos alakulását, mert a hét elején a napsütéstől és esőtől kezdve minden volt.
Mivel minden napot együtt töltöttünk reggeltől estig láthattam és érezhettem az ő hangulatváltásukat is. Egyszer nagyon jókedvünk volt, máskor pedig levertek és szomorúak lettünk minden ok nélkül.
Napsütéses időben és az udvaron való játék után készítette Mesike a rajzát, amin a családot ábrázolta. Nekem rajzolta, amit amikor a papának haza vittem megmutatni azonnal kért ő is egyet. Szívesen készítette a kis unokám, de az már más lett. A papa nagyon büszke rá!
A hét eleji gyönyörű időben még a homokozó játékokat is előhoztuk. A másnapi szemerkélő esőben pedig sétáltunk egy nagyot a környéken.
Délután egy szomszéd iskolás kislánnyal együtt “ickáztunk”. Mi így neveztük annak idején ezt a játékot, amibe a berajzolt négyszögekbe kavicsot dobtunk és azután fél lábon beugráltunk és vissza. Nagyon tetszett nekik! Mára már belepte a hó a játékokat. Az élmény megmaradt és ha jön a jó idő csak fel kell eleveníteni.
