Ez a nap azért is volt számunkra jelentős, mert a kisebbik unokánk születésnapját is tartottuk, mert pontosan ezen a napon született.
Tavaly már láthattam a csoport szereplését, de ezen, mivel már középsősök lettek, sokkal több egyéni szereplés volt. Végig nagyon izgatott voltam úgy, ahogy annak idején a fiam szereplései alkalmával. Nem is sikerültek a képek, amelyeket bent a teremben készítettem, mert elfelejtettem bekapcsolni a villanót. Már régebben rájöttem, hogy nem megy nekem együtt a fényképezés és a műsor, mert érzelmileg nem tudom együtt követni. Utólag viszont bánom, ha nem nézhetem meg a felvételeket, amit én készítettem.
A csoportban 26 gyerek vonult be, akiket a két óvó néni igazgatott aztán félkör alakba. Váltakozva adták elő a játékos dalokat, énekeltek közösen és szerepeltek virágokról, óvodai ismeretekről. Tréfás jelenetekkel mutatták be az élet apró dolgait, amivel a kicsik is találkoznak. Nem győztem csodálni az óvó nénik által válogatott és betanított jelenetek életszerűségét, az aranyos kis dalokat, játékokat. Egy- egy gyereket ügyesen térítettek vissza, ha a figyelme kikalandozott a szülők felé.
Nagyon büszkék voltunk a kis unokánkra, mert az elég hosszú szerepét gyönyörűen, kedvesen és igen szép kiejtéssel adta elő társainak, akik a szerep szerint virágok voltak. A műsor végén minden anyuka és nagymama kapott virágot. Alkalmunk volt megnézni a falakra kitett képeket, amit a kicsik készítettek.
Az óvodából gyalog sétáltunk haza, ahol vacsorával és tortával köszöntöttük a kicsi Lacikát három éves szülinapja alkalmából.
