Ősszel is kirándulunk

2013 október 17. | Szerző: animama |

Már alig vártam, hogy az unokáim nálunk legyenek, mert már régen voltak. Az teljesen más, ha itt töltenek néhány órát, mint amikor náluk vagyok sokszor egész nap.

Már az előtte való napokban is a néhány órás együttlét programján töröm a fejem. Mit főzzek, süssek, milyen apró ajándékkal kedveskedjünk?

Hiába minden előzetes ígérgetés magamnak, hogy nem fogok túlzásba esni semmilyen téren, nem tudom betartani.” Elszalad velem a ló”. De nekem két lábam van, amin szinte egész nap álltam, amíg készítettem az ebédet. Ismét több fogásra sikeredett.

Szokásuk szerint nem akkor érkeztek, amikor megbeszéltük, hanem jóval később. Nem mérgelődök ilyenkor csak beletörődök, hogy a húsleves szétfőtt, pedig gyenge hőmérsékleten volt. Sajnos megártott neki a hosszabb ideig tartó főzés.

A húsok elvesztették frissességüket. A krumpli pedig túlságosan puha lett. Csak 8-an voltunk és a terítéssel mégis sok időt töltöttem el. Még a zserbóval voltam legjobban megelégedve és a diótortával. Egy kis hibát azért találtam bennük.

A több fogásos ebéd mellett mégis a Duna-parti kirándulás volt a legszebb mindnyájunk számára. Végre ott lehettem, együtt lehettem a gyerekekkel! Csodáltuk a fák “megőszült” lombját, a víz hullámzását, a hajók vonulását, a kacsák ide-oda keringőzését a vízben.

Végig sétálva egy jó darabon a parton olyan sok látnivalója akadt a kicsiknek és nagyoknak egyaránt, amelyek elvonták figyelmünket a szokványos dolgokról. Gyűjtöttünk kavicsokat, csigaházat, faleveleket, botokat és egyéb vízparti érdekességeket.

Jó érzés töltött el bennünket a sok kisgyerekes család és sétáló emberek láttán. Gyönyörködtünk a naplementében és észrevettük az ezt kísérő csendet és a levegő változását.

Talán azt kellene tennem, hogy szendvicseket és süteményt vigyek a kirándulásokra és ott fogyasztanánk el. Csakhogy az időjárás kiszámíthatatlan és mégis mindenre fel kell készülni, ha a kis drágáink végre eljönnek hozzánk!