Mit hoz a jövő?

2014 január 4. | Szerző: animama |

Remélem a legjobb dolgokat hozza számunkra! A jóslatok nem hatnak rám különösebben. Elolvasom időnként őket és jókat mulatok. Inkább szórakozás számomra, mint megfogadandó dolgok gyűjteménye.

Azonban igenis foglalkoztat az, hogy a kicsi unokáim élete hogyan alakul.

Fogadalmakat sem teszek, hogy ezt vagy azt hogyan fogom másként csinálni. Viszont töröm a fejem vagy inkább gondolkozom azon, hogy mit adjak át, amit ők is megértenek már vagy előbbre viszi fejlődésüket.

“Tanulunk” a konyhában, a természetben a szomszéd néni vagy gyerek látogatásakor, a felnőttekkel való beszélgetés közben és a nyuszik gondozása során is.

Az egyik legfontosabb és természetes a beszélgetés. Hogyan is tudna a gyerek bármit is, ha nem magyaráznánk meg, nem mondanánk el neki?!

Nagy dolgok előtt állunk ebben az évben, hiszen iskolakezdés lesz szeptemberben. Az óvodai előkészítés mellett mi is be tudunk kapcsolódni.

Nagyon hasznos kis füzeteket lehet találni ma már olyan egyszerű játékos feladatokkal, amiket együtt a kicsikkel meg lehet oldani. Persze nem egyszerre csináljuk meg, hanem kedvük szerint. Ki, mennyit akar. Egy- egy alkalommal 15-20 percnél többet nem töltünk vele. Nálunk nagyon élvezik a kicsik ezt a fajta játékot. Mi mondjuk és mutatjuk a teendőket, ami a lap tetején olvasható. A biztatás  és dicséret nem maradhat el.

A konyha is egy jó színtér a tanulásra. Együtt készítettük el a meglepetés ebédet, a nudlit karácsony előtt. A nyújtást, sodrást és gömbölyítést mindketten kiválóan és gyorsan tudják már. Mire apa és anya hazajöttek várta őket a tál nudli barack lekvárral.

A karácsonyi édességeket linzer tésztából ők szúrták ki a különböző formákkal és a legnagyobb élmény volt számukra, hogy sütés után már megkóstolhatták munkájuk vagy inkább játékuk eredményét.

Hóesés az idén nem volt, de a víz közelsége csodálatos kikapcsolódás és szabad mozgás lehetőségét adta mindnyájunknak. Felugráltak minden fára, amit úgy éreztek, hogy megmászható. Kiabáltak az apjuknak, hogy vegyél le!! Apa pedig elmagyarázta, hogy hogyan kell lejönni.

 Egy nagymama nem gondolkozik ezeken hanem csinálja amit tud. Csak akkor, ha leírja, mert most egyedül van. Hiszen a papa is elment a kutyával sétálni.

Az egyik legszebb karácsonyi ajándékom egy cserép búza, amit a kicsik vetettek és én kaptam. Borzaskának neveztem el.