“Ha a világ rigó lenne”

2014 április 11. | Szerző: animama |

Kis unokám hatévesen Weöres Sándor verséhez hasonlóan rakja össze a szavakat, ha valami szépről szeretne beszélni.

“Ha a világ rigó lenne,

Kötényemben ő fütyülne,

Éjjel – nappal szépen szólna,

Ha a virág rigó volna.”

Nagyon sok mondókát tanultak tőlem is, de az óvodában is az óvó néniktől. Nem elég korán kezdeni a szép beszédet!

Csodálatos a magyar nyelv szókincse! Legszebb szavai a természethez fűződnek: tubicám, galambom, virágom. Ma már nem igen szólunk így a kedveseinkhez, de jó lenne, ha mindezek nem vesznének el. Az egymás iránti érzéseink is megfogalmazódnak velük.

Nőnapon a fiam virágot adott át a menyemnek és nekem. A kis unokám pedig az anyukájának rögvest megfogalmazta: “Anya jól mentél férjhez, mert szeretem Apát!”

A négy és hatéves kicsiknél most fogalmazódik meg nálunk a család fogalma. Sokat kérdeznek és válaszokat várnak. Nem maradhat ki senki, aki ide tartozik. Természetesnek tartják és kimondják azt, hogy szeretlek.

Jókedvükben pedig a családi ünnepeken, összejöveteleken bemutatót tart a két kicsi azokból a dalokból és mondókákból, amiket hallottak eddig. Ha elfelejtik a szöveget nagy örömünkre saját oda illő szavakkal helyettesítik azokat.