1.0Nagymami 2https://animama.cafeblog.huanimamahttps://animama.cafeblog.hu/author/animama-2-2/Telefonon hallottam a kis unokám hívását: Gyere mama, gyere, de most gyere! Éreztem a hangján, hogy nagyon fontos a kérés. Mindjárt rohantam volna, de féket kaptam a menyemtől: majd csak a délutáni alvás után, mert az nagyon fontos! Keringtem magam körül, mert nagyon mentem volna. Kivártam a soromat és a gyerekek felébredését. Rögtön éreztük, hogy lázas a kicsi. A feje is fájt. Megmértem a lázát, amíg a menyem az ügyelet után érdeklődött. Úgy volt, hogy játszani fogunk. Játszottunk is, de csak Lacikával, mert elrohantak az ügyeletre és később a gyerekorvoshoz. Jól végződött minden, mert mikor hazaértek, már vidáman nevetett Mesike. Játékra hívott, mint egy  vidám kiscsikó. Teljesen elmúlt a láz és az én elpalástolt szorongásom. Alig maradt egy fél óránk már az indulásomig, de abba minden jókedvet bezsúfoltunk.<a href="https://animama.cafeblog.hu/files/2012/12/mesinaptár.jpg"><img class="aligncenter size-medium wp-image-633" src="https://animama.cafeblog.hu/files/2012/12/mesinaptár-300x218.jpg" alt="" width="300" height="218" /></a> Nincs nagyobb öröme egy nagymamának annál, amikor hívják, várják és számítanak rá! Remélem a jövőben is így lesz! Ezt kívánom magunknak! Nem tulajdonítok nagy jelentőséget az új év eljövetelének, de ilyenkor egy kicsit mégis összegzünk, megállunk és visszapillantunk. Arra sarkall ez, hogy a legjobbat adjam és azt, amire szükség van!rich