A törött “szárnyú” kismadarunk még három hét múlva repülhet. Akkor veszik le a gipszet és reméljük, hogy teljes gyógyulást is jelent. Addig pedig a kiskádban “Balatonozunk” az udvaron. Külön külön pancsiznak. Mesikének zacskót húzunk a karjára, hogy véletlenül se legyen vizes. Persze fél kézzel nem ugyanolyan semmi, mintha mindkét kezét tudná használni. Ennek ellenére jól viseli a helyzetet. Az óvó nénik is voltak családlátogatáson. Azt hittem, hogy ilyen már nincs is. Nagyon rendes az óvoda, hogy megtartotta ezt a szokást. Én is megvettem a kért lepedő és huzat anyagot az óvodai kiságyra. Nagyon aranyos: rózsaszín alapon macik vannak rajta. Mire mehet Mesike addigra készen lesz. Holnap már varrom is. Cumit is vihet az oviba. Szeptember közepe lesz már. Gondolkoztam, hogy varrok egy titkos zsebet a lepedőre, amiben a cumit és még egy-két kincset tarthat, ami az alváshoz kell.
Ugyanúgy izgulok, mint annak idején a fiam esetében, amikor bölcsődébe és óvodába ment. Sokat tapasztaltam, okosodtam, de az aggódásról nem tudtam leszokni. Már nem is fogok!
Lacika pedig megkezdte a lépcsőn való járást a kezünkbe kapaszkodva. Már nem egyenesen akar menni, hanem csakis a lépcsőn. Így aztán derékszögű testtartásban vagyok leginkább. Felegyenesedni már nem is érdemes. Időnként felemelkedik négykézlábról is állásba. Megtapsolja magát, majd újból lecsücsül. Mesike akkor kezdett lépcsőzni, amikor már járni tudott.
Ez a nyár vége már így sikeredett. Bízom benne, hogy szép őszünk lesz és sokat lehet még a szabadban lenni a gyerekekkel. Nagyon várjuk a gyógyulást !
Törött szárnyú kis madarunk
2011 augusztus 29. | Szerző: animama
A törött “szárnyú” kismadarunk még három hét múlva repülhet. Akkor veszik le a gipszet és reméljük, hogy teljes gyógyulást is jelent. Addig pedig a kiskádban “Balatonozunk” az udvaron. Külön külön pancsiznak. Mesikének zacskót húzunk a karjára, hogy véletlenül se legyen vizes. Persze fél kézzel nem ugyanolyan semmi, mintha mindkét kezét tudná használni. Ennek ellenére jól viseli a helyzetet. Az óvó nénik is voltak családlátogatáson. Azt hittem, hogy ilyen már nincs is. Nagyon rendes az óvoda, hogy megtartotta ezt a szokást. Én is megvettem a kért lepedő és huzat anyagot az óvodai kiságyra. Nagyon aranyos: rózsaszín alapon macik vannak rajta. Mire mehet Mesike addigra készen lesz. Holnap már varrom is. Cumit is vihet az oviba. Szeptember közepe lesz már. Gondolkoztam, hogy varrok egy titkos zsebet a lepedőre, amiben a cumit és még egy-két kincset tarthat, ami az alváshoz kell.
Ugyanúgy izgulok, mint annak idején a fiam esetében, amikor bölcsődébe és óvodába ment. Sokat tapasztaltam, okosodtam, de az aggódásról nem tudtam leszokni. Már nem is fogok!
Lacika pedig megkezdte a lépcsőn való járást a kezünkbe kapaszkodva. Már nem egyenesen akar menni, hanem csakis a lépcsőn. Így aztán derékszögű testtartásban vagyok leginkább. Felegyenesedni már nem is érdemes. Időnként felemelkedik négykézlábról is állásba. Megtapsolja magát, majd újból lecsücsül. Mesike akkor kezdett lépcsőzni, amikor már járni tudott.
Ez a nyár vége már így sikeredett. Bízom benne, hogy szép őszünk lesz és sokat lehet még a szabadban lenni a gyerekekkel. Nagyon várjuk a gyógyulást !
Oldal ajánlása emailben
X