Március 15. hóeséssel

2013 március 15. | Szerző: animama

Emlékszem hasonló időjárásra. Akkor is hullott a hó, de nem ilyen kitartóan és fenyegetően, mint ezen a mai napon. Ráadásul nagyon hideg is van és a szél orkánszerűen fúj, keverve a havat össze-vissza.

Szerencsére nem kellett sehová mennem! Szinte az egész napot átaludtam, kipihenve az előző napok fáradalmait. Érezték a kicsik is ennek a közelgő időjárásnak a nem szokásos alakulását, mert a hét elején a napsütéstől és esőtől kezdve minden volt.

Mivel minden napot együtt töltöttünk reggeltől estig láthattam és érezhettem az ő hangulatváltásukat is. Egyszer nagyon jókedvünk volt, máskor pedig levertek és szomorúak lettünk minden ok nélkül.

Napsütéses időben és az udvaron való játék után készítette Mesike a rajzát, amin a családot ábrázolta. Nekem rajzolta, amit amikor a papának haza vittem megmutatni azonnal kért ő is egyet. Szívesen készítette a kis unokám, de az már más lett. A papa nagyon büszke rá!

A hét eleji gyönyörű időben még a homokozó játékokat is előhoztuk. A másnapi szemerkélő esőben pedig sétáltunk egy nagyot a környéken.

Délután egy szomszéd iskolás kislánnyal együtt  “ickáztunk”. Mi így neveztük annak idején ezt a játékot, amibe a berajzolt négyszögekbe kavicsot dobtunk és azután fél lábon beugráltunk és vissza. Nagyon tetszett nekik! Mára már belepte a hó a játékokat. Az élmény megmaradt és ha jön a jó idő csak fel kell eleveníteni. 

Család nélkül üres az élet

2012 április 12. | Szerző: animama

Mostanában elgondolkozom azon, hogy gyerekkori álmaim között a család idilli képe volt elöl. Gyerekeim lesznek és azokkal élek boldogan szép, tiszta házban és virágos környezetben. Most idősebb koromra pedig ugyanott vagyok. Mondhatnák azt is, hogy mindez annyira egyszerű és kevés. Visszatekintve pedig azt gondolom, hogy a legszebb álmaim valósultak meg. Lassan minden lecsendesedik az ember körül. Nem lázong, nem rohan és követelőzik.

Gyűjtögetem a meglévő emlékeket és élményeket. Újakat már kevésbé kívánok. Elkezdek arrafelé mozdulni, hogy a meglévőeket oszthassam meg azokkal akik erre kiváncsiak vagy figyelemmel kísérik. Így van ez a kis unokáimmal is. Mindent szeretnék átadni nekik, amiről azt tudom, hogy ettől ők még okosabbak és ügyesebbek lesznek. Persze a mindennapokban ez nem úgy jelenik meg, hogy ezt vagy azt még meg kell nekik mutatni, hanem csak úgy ahogy az élet diktálja.

Hiszek az élet folytonosságában!