Nem tudom megérteni azokat, akik felháborodással fogadták a testnevelési órák számának növelését. Hiszen a gyerekek elemi szükségletei között ott szerepel a mozgás.
Csak sajnálni tudom azokat a gyerekeket, akiket a szüleik pici koruktól a bébihordóba vagy etetőszékbe ültetve naphosszat a tévé elé lerakva tartanak. Ilyenkor legalább csendben vannak és nem történik semmi. Sajnos ez nem így van, mert rengeteg rossz dolog kezdete a mozgáshiány.
A nagymamák és nagypapák még emlékeznek arra, hogy gyermekkorukban mennyit futkározhattak és labdázhattak a szabadban. Elhiszem, hogy ma már ezt nem lehet megtenni, főleg felnőtt felügyelete hiányában. Akkor miért nem lehet elfogadni az Iskola mindennapos testnevelését?
A tornának az izmok fejlesztésének több gyerekkel, tantermi feltételek és padok között is rengeteg lehetősége van. A gyermekek többségét főleg alsóbb osztályokban a szülők nem tudják haza vinni vagy sportfoglalkozásra elvinni.
Azokban az Iskolákban ahol szűkös az udvar a szüneteket is be lehet úgy osztani, hogy minden évfolyam legalább egy alkalommal kikerüljön a szabad levegőre.
Az órarendbe beépített testnevelési órákon kívül pedig évfolyamonkénti napokat is kijelölhetnek a sport délutánok megtartására. A lényeg a gyerekek örömteli mozgásigényének kielégítése lenne. Természetesen ezek mellé belefér egy- egy sportág megismerése és később versenyzők nevelése.
Nagyon fontos, hogy a kicsik és nagyok testnevelését olyanok irányítsák, akik elkötelezettek a gyerekek sokoldalú, koruknak megfelelő testnevelésére.
Nem hagyható ki a szülők megértése gyermekük egészséges nevelése érdekében. Nem szégyen együtt focizni, labdázni, kerékpározni és tornát bemutatni, ugrókötelezni a gyerekekkel.
A mindennapos testnevelés védelmében
2014 szeptember 21. | Szerző: animama
Nem tudom megérteni azokat, akik felháborodással fogadták a testnevelési órák számának növelését. Hiszen a gyerekek elemi szükségletei között ott szerepel a mozgás.
Csak sajnálni tudom azokat a gyerekeket, akiket a szüleik pici koruktól a bébihordóba vagy etetőszékbe ültetve naphosszat a tévé elé lerakva tartanak. Ilyenkor legalább csendben vannak és nem történik semmi. Sajnos ez nem így van, mert rengeteg rossz dolog kezdete a mozgáshiány.
A nagymamák és nagypapák még emlékeznek arra, hogy gyermekkorukban mennyit futkározhattak és labdázhattak a szabadban. Elhiszem, hogy ma már ezt nem lehet megtenni, főleg felnőtt felügyelete hiányában. Akkor miért nem lehet elfogadni az Iskola mindennapos testnevelését?
A tornának az izmok fejlesztésének több gyerekkel, tantermi feltételek és padok között is rengeteg lehetősége van. A gyermekek többségét főleg alsóbb osztályokban a szülők nem tudják haza vinni vagy sportfoglalkozásra elvinni.
Azokban az Iskolákban ahol szűkös az udvar a szüneteket is be lehet úgy osztani, hogy minden évfolyam legalább egy alkalommal kikerüljön a szabad levegőre.
Az órarendbe beépített testnevelési órákon kívül pedig évfolyamonkénti napokat is kijelölhetnek a sport délutánok megtartására. A lényeg a gyerekek örömteli mozgásigényének kielégítése lenne. Természetesen ezek mellé belefér egy- egy sportág megismerése és később versenyzők nevelése.
Nagyon fontos, hogy a kicsik és nagyok testnevelését olyanok irányítsák, akik elkötelezettek a gyerekek sokoldalú, koruknak megfelelő testnevelésére.
Nem hagyható ki a szülők megértése gyermekük egészséges nevelése érdekében. Nem szégyen együtt focizni, labdázni, kerékpározni és tornát bemutatni, ugrókötelezni a gyerekekkel.
Oldal ajánlása emailben
X