“munkás” hétköznapok

2010 június 17. | Szerző: animama |

 

Igazán elégedett lehetek, mert 2 teljes napot töltöttem a gyerekekkel. Reggeltől , késő estig . Pihenésről szó sem lehetett, mert amikor az egyik sírt Lacika, akkor Mesi is hozzá kezdett és azt játszotta, hogy ő kisbaba. Olyan hisztit és sírást rendezett alvás előtt, hogy csak na. Nem mehettem ki a szobából és közben Lacikát is altattam. Nagy nehezen elaludt Mesike és felébredt Lacika. A délutáni játszadozás után pedig Mesike azt kérte, hogy vegyem ölbe és altassam, mint Lacikát. szóval ő volt a pici baba, aki sír, ringatni, dédelgetni kell.

Az egy hónapos Lacika kezd nyitott szemmel nézegetni, csavargatja a fejecskéjét. Legjobban a nővérkéje után és anya után. A nagymamák hangjára is figyel ide -oda. Többféle kifejezés jelenik meg az arcán: mosoly, csücsörít, reszket az álla, szepeg, stb. Mosolynál egy kis gödröcske jelenik meg az arcocskáján. Nagyon édes!

Valójában nyugodt kis legényke és el tudja mondani világosan, hogy mit szeretne: enni, aludni, egyre többet van ébren napközben. Kezd gügyörészni is vagy valami hasonlót csinálni. Mesike pedig nagyon szereti és figyelemmel kíséri, óvatosan simogatja, de ő is kér egy kis babázást, hiszen még az is!