A Mikulás csodája

2010 december 7. | Szerző: animama |

A Mikulás nagy örömet hozott nekünk. Mesikét elvitték ultrahangos vizsgálatra is. Az sem mutatott ki semmiféle elváltozást a lábában és a csípőjén, de a délutáni alvás után, amikor a Mikulást vártuk ,lábra állt. Egy picit még próbálgatja a lábát, de nagyon jókedvű és ismét mozgékony. Nehezen tudtuk kordába tartani, hogy többet pihentesse magát.

Este aztán jött is a télapó, aki a szomszéd ismerős volt. A kérésére énekelni kezdett Mesike, de nem a gyakorolt télapós dalokat, hanem a tőlem először megtanult Cickomot. Mulatságos volt, de ő nagyon bátran és hangosan végig énekelte. A csomagokat pedig megilletődötten vette át, amit Anya és Apa a Mikulástól kapott.

Mindnyájan vidámak voltunk újból. Késő estig maradtunk. Még az esti fürdetésnél is részese lehettem a mozzanatnak, mert én fürdettem meg Mesikét. Lacikát már az apukája, mint minden este! Állandóan a nővére bohóckodását nézi és nagyokat kuncog, csapkod a kezeivel. A délutáni etetésnél mostmár a sárgarépa van műsoron. A cumisüvegből pedig vizet kap időnként. Ha megunja az innyét dörzsölgeti és játszik. A felső két foga is teljesen kint van már. Aranyos, amikor hasonfekvésben a csípőjét próbálgatja emelgetni. A fejét már jól kitartja. Egyedül is egészen jól elszórakoztatja magát, de nagyon hálás, ha felemeli valaki.