Játék
2011 január 10. | Szerző: animama |
Észre sem vettem, hogy már túl vagyok ebben a blogban is a 100. bejegyzésen.
Mint, ahogy azt is alig vettem észre, hogy tetszenek a gyerek játékok. Kibújik belőlem a játékos kisgyerek. Napelemmel működő kismacit és virágot cserépben, vettem magamnak kipróbálásra. Nagyon olcsó volt és örökmozgó. Meglátom, hogy tényleg az-e? Biztosan volt régebben is ilyen, de nem vettem észre, mert akkor még “felnőtt” voltam. Belefelejtkezek Mesikével és Lacikával is a játékba.!! Együtt nevetünk és várják, hogy mit találok ki?
Biztosan így van ezzel más nagymama is és az unokák azért hívják őket játszani. Abban az időben amikor a fiam volt az életem központjában nem nagyon játszadoztam illetve másképpen. Az eszem mindig a feladatokon járt és ezért bizony görcsös volt az a játék. Míg az unokákkal felszabadultan együtt lehet játszani.
Nagyon megértem a menyemet és azt, hogy alig tudja elengedni magát. Csak segíteni tudok neki, de ezen neki kell túl esni.!
Persze nekünk nagymamáknak is kijut az aggodalomból, de vigyázni kell, hogy amíg lehet ne ez uralkodjon el rajtunk! Talán ezzel tudok nekik a legjobban segíteni.!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Drága Nagymami ! Gratulálok a 100. bejegyzéshez, tényleg az ember észre sem veszi,hogy telik az idő, ill. gyülik a bejegyzés sorban, ahogy az események kívánják.
Hát ez a Lacika egyre aranyosabb, és nagyon kis vidám kisfiú. Úgy tünik, hogy Ő gyorsabban fog ” felnőni” Mesike mellett, mivel a gyerekek egymással tudnak majd játszani, ill. lefoglalják egymást…. meg persze egy kis írígység , és féltékenykedés is lesz majd. De ez az egészséges, nálunk is így volt, mindig a másik játéka kellett, amig nem érték el azt a szintet, hogy van más is rajtuk kívül…. puszillak és jó szórakozást az unokáiddal. / egy kicsit ezért írigykedem rád………/de majd eljön az én időm is !!! REMÉLEM