Madaraim

2011 február 4. | Szerző: animama |

 

 Ezen a télen nagyon sok cinke jött az ablakpárkányunkra. Itt rendeztem be az etetőt már évek óta. Mióta nem dolgozok és nem kell korán reggel elindulni, azóta etetem őket. Velük együtt jönnek a verebek és egy rigó asszonyság is.

A cinkék egyesével repülnek az élelemhez és a vízhez. Megragadva a magot gyorsan félre is állnak és a közelben eszegetik tovább. Türelmesen megvárják egymást és csak akkor repülnek újból, ha már szabad a hely. A verebek viszont csapatostúl lepik el a tálcát. Így aztán néha, ha megelégelem a dolgot, meglebbentem egy kicsit a függönyt. Huss! Gyorsan elrepülnek. Egy rigó mama is felrepült a párkányra. Ő mindíg utóljára jön és ott is marad egy darabig. A többi rigó nem tudom, hogy hol van. Még egy fiút látok, de ő nem repül fel, csak lent várja a magokat, amit a cinkék elejtenek.

Egy kis virágalátétbe naponta meleg vizet is teszek és akkor jobban láthatom a cinkéket, amint kortyolgatnak hármat-négyet. A dóbelet nagyon szeretik! Mostmár fogyóban van a nekik szánt, de talán kitart márciusig. Elegem van már ebből a hidegből!!!