Lacika ül

2011 március 26. | Szerző: animama |

 

 Lacika egy hete magától ül. Rácsodálkozik a világra ültében. Az etetőszéket is elővették, amiben Mesike evett a kezdetekkor. Én az ölembe véve etetem és látom, hogy milyen szépen tartja magát. Nyugodtan eszik, nem kapkod és szépen nagyra tartva a száját várja a következő adagot, mint egy kismadár.

Kedvenc, kényelmes póza viszont a hanyattfekvés és hason. Úgy veszi a kezébe a játékait és pörgeti a kocsik kerekét. Ha tova halad akkor nagy igyekezettel céloz meg valami apró dolgot és azt felcsippentve két ujjával már venné is a szájába. Amikor észreveszem gyorsan szaladok kivenni a fogai közül, de huncutul összezárja az ajkait és csak nagy könyörgésre és az arca összenyomásával hajlandó elereszteni a zsákmányát. Közben pedig mosolyog!

Egy kicsit megmutatom neki a szobát állva is, de fél még, bár lefelé nézegetve a lábára csodálkozik is. A kezét viszont ökölbe szorítja és egyenlőre nem kapaszkodik. Úgyhogy ez csak pillanatos megközelítése az álló helyzetnek. Nagyon élvezi a kinti világot és talán ez a legnagyobb késztetés arra, hogy másszon a teraszajtó üveg abalakához és nézegessen ki az udvarra. Kurjongat időnként és egyet-egyet csap az ajtóra, örömét kifejezve. Kicsit lassan, de haladunk!