Szülinap után

2011 május 10. | Szerző: animama |

 Mesike 3 óvodában is “felvételizett”. Először nem akart menni, de aztán mikor az anyukája azt mondta, hogy Lacika szeretne menni, akkor már ő is akart. Hát itt a bökkenő! És a kérdések. Ha olyan kevés a gyerek miként van az, hogy 3 vagy négyszeres a túljelentkezés?!! Egyáltalán nem biztos, hogy felveszik. Mindenféle hókuszpókuszt kell csinálni, hogy “a felvételi ” sikerüljön! Ez társadalmi probléma. A mi időnkben sem ment ez másként és úgy látszik a mai napig semmi nem változott.

A családi probléma pedig az, hogy Mesike inkább itthon maradna, de kell neki a társaság, hogy szocializálódjon. Ez is igaz! Meg kell tapasztalnia a közösségi viselkedés szabályait, vagy inkább szokni az élet problémáihoz, amelyek a közösségben való boldoguláshoz szükségesek. Biztosan nem lesz probléma mentes az, hogy neki menni kell, Lacika pedig marad. Majd meglátjuk! Mindezek csak kis gondok.

Kezdem kipihenni a születésnapi tennivalókat. Levontam a következtetéseket is: nem szabad csak egy vagy két új dolgot bevenni a menübe, nem a sokféleséget kell összehozni, hanem kevesebbet. Minden esetben túltervezem magam és utána alig térek magamhoz. Persze az öröm sokat lendít az emberen, de érzem, hogy lejjebb kell adnom! Ráadásul a férjem a segítség mellett elveszi a lendületemet azzal, hogy mondogatja: “minek kell ennyi minden”?! ezzel persze nem segít, hanem lehúz! Nem panaszkodom tovább. A képeim és videóim sem úgy sikerülnek, ahogy én azt szeretném! Majd a következő ünneplés más lesz!