Gyermeknapra

2011 május 29. | Szerző: animama |

 Gyermeknap!

  Amióta emlékszem, mindíg felnőtt szerettem volna lenni! Akaratommal befolyásolni a jövendőmet és megoldani a problémákat. A játékaim is arról szóltak, amik nem is igazán játékok, hanem már komoly tevékenységek voltak: 9 éves koromban kezdtem a varrást, kötést és a horgolást. Elkezdtem főzni csak úgy magamtól a nyári szünidőben. Szóval, ha úgy vesszük hamar felnőttem ezen a téren. Otthon nem láttam ezeket a dolgokat a főzésen kívül. Arra már nem emlékszem, hogy honnan vettem. Talán túl magányos voltam abban a környezetben és még nem volt Internet. Csak a falirádión hallagattam a rádió játékokat. Sportolni rendszeresen és nagyon szerettem: torna, balett, kerékpározás. Megtanultam zongorázni és gépelni. A későbbiekben mindenre szükségem lett!! Semmi nem veszett kárba! Örömet adott.

Ezért  igyekszem megmutatni a kis unokáimnak mindenből egy kicsit a saját koruknak megfelelően.! Nagy az öröm, amikor látjuk, hogy Mesike és Lacika is milyen jól kezelik a labdát. Mesike pedig mostanában azt játssza, hogy “művészi tornára jár”. A tornatermébe meghívott: A kert egy pici része. Ezt játszottuk egy darabig. Ő mutatta, hogy mit kell ott táncolni.

Mitől lesz boldog a gyerekkor?  Természetesen a családi környezettől és a gyerek kreatívításától, adottságaitól is. A felnőttek dolga az, hogy biztosítsák a lehetőségeket és megadják a mindenkori szeretetet kicsinyeiknek.

A kis kockás ruhát le sem akarta venni magáról Mesike. Akkora volt az öröme! Fényképet pedig lehetetlenség volt készíteni, mert annyi dolgom volt, hogy nem volt rá alkalom.