2011 Karácsony

2011 december 28. | Szerző: animama |

 

 Nagyon boldog karácsonyunk volt. A gyerekek és mi is egészségesek vagyunk és jó volt együtt lenni az ünnepek alatt . Sokan összegyűltünk nálunk. A gyerekek vidámsága elragadott bennünket. Mesike 3 évesen egy kicsit gyanakvóvá vált a Jézuskával kapcsolatosan, de elfogadta az ünnepet . Kérdései voltak az ajándékokkal kapcsolatban. Ezt is a Jézuskától kaptam? és ehhez hasonlók. Mindenesetre a két kedvencét utaztatja : a cicát és a babát. Megengedi Lacikának is, hogy “babázzon”. Azt mondja, hogy ő a baba apukája. A nagypapa egy közös játékot is becsempészett a fa alá, de aztán kiderült, hogy ez sem jó ötlet, mert egymás kezéből akarták kivenni, míg valahogy meg nem osztoztak. Azután pedig egyikőjük sem foglalkozott vele.

Nagyon szívesen hallgatták a “mesét” a Jézuska születéséről, amit a karácsonyfa alá helyezett “Bethlehemi Jászolról ” mondtam nekik.

 Szerettem készíteni a kis papír díszletet. Főzés és takarítás közben pihentető volt számomra, csak majdnem 3 hétig csináltam. A férjem gyakran ránézett és figyelte, hogy kész leszek- e vele. Örültem, amikor a kicsik felfedezték a fa alatt és tanácskozhattak egyet, hogy mi ez? A felnőttek pedig bekapcsolódtak egy- egy szóval vagy gondolattal a történet meséjébe.

 Sorban érkeztek a rokonok és én tettem is a dolgomat, de akkor lélegeztem fel és váltottam kitörő örömre, amikor az én  kis drágaságaim megérkeztek. Igaz, hogy karácsony estéjén is találkoztunk, de a jóból soha nem elég!  Azonnal betöltötték a házat vidámságukkal és egyik kézről jártak a másikra a vendégek között. A nagyobb gyerekek is hurcolták őket, mesét mondtak, bújócskáztak, nagyokat nevettek.

 Lacika kedves mosolyával mindenkit elbűvölt. A nagypapa ölében ülve ette az ünnepi vacsorát. Ő kéreszkedett oda. Nagyon büszke volt a férjem, hogy ő lett a “kiválasztott”, aki etetheti Lacikát. Ritkábban találkoznak és ennek ellenére nagyon bensőséges a kapcsolatuk. Persze Lacikát mindenki szívesen fogadja, mert olyan kis elégedett, mosolygós baba. Baba, mert még 20 hónapos. A lépcsőzés a kedvenc sport. Ezért időnként váltunk, mert a derekunk már nem a régi egyikőnknek sem. A fiam időnként meg is kérdezi nagy nevetve, hogy Anyukám milyen volt a sportnapod?

A válaszom mindig hasonló: a legjobb a legszebb és a legnagyobb feltőltődést jelentő napom volt!

Az ünnepi ételeim közül a sütemények mind jól sikerültek: Barackos csillag, mézes, a mákos és diós beigli. Amit utóljára sütöttem a vajas és tepertős pogácsa pedig mindenki kedvence volt. A zserbót a menyemnek sütöttem meg : 3 adagot. Igen mutatós és finom a barackos linzer tortahabbal a tetején. Igazi vendégváró süti.

Ami nem sikerült az a fényképeim. Egyetlem számomra elfogadható képet sem tudtam csinálni. Mintha valaki megbűvölte volna a gépemet! Nem is értem?! Ez ilyenkor úgy látszik nem nekem való ! Bizakodva várom az év végét és a jövőt is!