Újévben
2012 január 21. | Szerző: animama |
A lelkesedésem bizonyos területeken csökkent. Kevesebbet írok a blogomba és nem is tudom, hogy folytassam -e? Időnként, mint most is azért eszembe jut.
Nem esett eddig egy szem hó sem nálunk. Ami volt az inkább eső lett. Tegnap is megáztam, bár keveset voltam a szabadban. Megláttam a villamosból, hogy a vasedény boltban kiárusítás van. Gondoltam, hogy veszek egy serpenyőt és egy lábast, mert az egyiket kidobtam a másikból pedig hiányom lett. Amikor nézegetni kezdtem kiderült, hogy olyan áraik vannak, amik az egekbe szöknek az akció ellenére. Így aztán elpocsékolt idő lett a válogatás, mert átmentem egy másik szintén Vasedény boltba és ott találtam ugyan nem olcsó, de elfogadható serpenyőt és lábast.
A gyerekeknél volt egy kis hó! Ki is használtuk, mert a homokozó lapátotot kivittük és azzal gyűjtöttünk havat Lacikával. Mesikével pedig gyúrtunk és építettünk egy kis cicát, amit Mesike átalakított ezzé, azzá. Mindenestre volt füle, szeme és szája. Majd a virágcserepekbe gyűjtött hóból emeletes tortát készített, amit a végén szétrombolt. Ez is benne volt a játékban. Építés és ” rombolás”.
Lacika inkább menni szeretett volna az utcára és csatangolni. Elég nehéz mind a két gyerek kívánságát teljesíteni egyszerre, mert mindegyik mást szeretne. Így van ez a filmeknél is. Úgyhogy beosztjuk : egy ideig Mesike a KIka, német TV meséit nézi, Lacika pedig később a Mesike által régebben kedvelt Kisvakond autója c. filmet DVD-én.
Viszont a délutáni alvás után egyszerre forgóztunk . Én voltam a forgató, ők pedig a kezemet fogva forogtak körbe. Én elszédültem és lehuppantam a szőnyegre, mire ők is ezt tették és jót nevettünk. Folytattuk a másik irányba. Lacika ezt nagyon szereti és jót is tesz neki. Egyre biztosabb a mozgása és a beszéde is szépen alakul. Szavakat mond, de azokat tisztán és határozottan.
Nem tudom túltenni magamon, amit a Startlapon olvastam egy csecsemőről. Mindig óvom magam az ilyen hírektől és mégis rákattintottam. Az egyik blogban pedig szintén kisbabák születési körülményeiről olvastam és ettől sem tudok megszabadulni. Újévi ígéretem magamnak mégis van: az, hogy sokkal jobban figyelek arra, hogy ne olvassak, ne lássak és halljak rossz híreket. Saját magamat meg kell védeni, mert körbefonnak és nem tudok szabadulni. Azt hiszem, hogy most is azért írtam ezt a bejegyzést, hogy mentsem magam és próbáljam túltenni a rossz érzéseken.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Ne hagyd abba a blogolást, én mindig kiváncsian nézek be ide, szeretem olvasni Mesike és Lacika napjait. Olyan szeretettel írsz róluk, nagyon örülhetnek, hogy ilyen nagyijuk van. 🙂