Hidegben

2012 február 2. | Szerző: animama |

 Lacika az öregekkel egy asztalhoz ült. A két nagypapa mellé kapaszkodott fel a székre és a kezét összekulcsolva tartotta az asztal lapján és figyelte a papák beszédét, várva a bekapcsolódás lehetőségét. Már nem az etetőszéken ül, ha evésre kerül a sor. Kiharcolta magának a nagy asztalt. Lemászni még óvatosan, lassan tud. A papák szokása, hogy így beszélgetnek.

Most aztán megjött a hideg, de volt már máskor is ilyen! Nem újdonság, hogy februárban -10-20 fokos a hőmérséklet a szabadban. A hó viszont nem esik továbbra sem és erre eddigi életem során egyszer sem emlékszem! Talán majd a hét végén, de ez már senkinek sem hiányzik a környezetemben.

Mesike már 3 hetet kibírt egyhuzamban az óvodában. Tegnap viszont már rekedt lett. 45 percet voltak kint az udvaron az oviban, amit nem sokallok, de lehet, hogy a kiabálás egymásnak a hidegben ártott meg.Lacika pedig nagyon taknyos lett. Nem győztem törölgetni az orrát és mi nem is mentünk ki az udvarra.

Rengeteget változott a mozgása, beszéde és egyebek. Két lábon ugrál nagyokat. Mászik a rácsos ágyra, aminek az lett a vége, hogy meghúzódott a kisújja a jobb kezén. Most rögzítő kötés van rajta, de azért jól eszik vele. Viszont a bal kezét is nagyon ügyesen használja. Ő meg “két kezes” lesz!. Legjobban tetsző szavai: a ” tetszik, puszi, miáu, hús, süt, pipi / a pisilést jelenti/ Már a bilire lehetne ültetni, de nem akarják.

Mesike a farsangon cica szeretne lenni. Legújabban a farmer szoknya a menő övvel. Csakhogy övet alig találtunk, ami neki is és a szoknyának is jó lett volna. Ez már persze az óvoda hatása és a kis barátnőké. Nagyon ügyes óvó nénik vannak ott szerencsére és szeretettel foglalkoznak a kicsikkel. Ilyenkor csak késő délután találkozunk, de akkor Mesike, ha kipihente magát és az óvodát akkor nagy játékba fogunk.