Kiscicáimnak
2012 március 2. | Szerző: animama |
- A február sem múlt el kézimunka nélkül.Lacikának mellényt kötöttem, Mesikének pedig a farsangi cicajelmezt varrtam meg. Nem tökéletesek, de nagy örömet jelentettek nekem is és a gyerekeknek is. Amíg kicsik biztosan fogok nekik kötni és varrni is, mert ha nem lehetek velük mindig akkor legalább így legyek velük. Ha nagyok lesznek lehet, hogy már nem kérnek az ajándékaimból, de az soha nem tudható! Annyira jó, amikor nyújtják a kis kezüket az ajándékért, amit természetesen nézegetés után fel is próbálnak és egy ideig abban szaladgálnak, nézegetik a tükörben magukat.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Osztom az előző véleményt. 🙂 Nagyon ügyes vagy. 🙂 amikor a gyerekeim kicsit voltak, rengeteg gyönyörűséget kötöttem nekik, mindről van kép (benne a gyerkőcökkel), remélem még soká, de ha majd eljön az ideje, lesz kedvem, időm az unokáknak is kötni. Még soká…
Jó érzés lehet a kis unokáknak adni, kötögetni, velük lenni!!! Igazi nagymami vagy! Olyan vagy, mint az én drága nagymamám volt! Annyira szerettem!!! 🙂