A természet varázsa

2012 augusztus 5. | Szerző: |

Öröm látni a kicsiket, amikor a Duna part fái és bokrai között rohangálnak. Lecsendesedve pedig a folyó hullámzását figyelik. Gyűjtik a kagylóhéjakat, amit a víz kisodort és lerakott a partra. Mind-mind újabb felfedezés. A büszkeség, hogy sikerült a fák vastag gyökerein végig mászni segítség nélkül. Megmászni sorban az öreg kivágott törzseket és elfoglalva azt a magasból lenézni a többiekre. Ez az igazi játszótér a gyerekeknek! Nem maradhat el a kavics dobálás sem a vízbe és a botok bemártása sem. Minél hosszabb és nagyobb a gally, amit találnak annál nagyobb a siker érzése. Húzzák, vonják maguk után éppen úgy, mint a kutyák szokták és csak akkor engedik el, ha újabb , érdekesebbet találnak. Felnőttnek és kicsiknek egyaránt jó és ingyenes kikapcsolódás. Ha a látnivalóhoz még magyarázatot is kapnak a gyerekek akkor pedig tanulás . Nem elszakadni együtt élni a természettel, amennyire csak lehet, olyan érzéseket kelt, amit semmilyen művi dolog nem tud létrehozni vagy kelteni az emberben.

Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Zsuzsi says:

    Ó, drága nagymami… :):) Még a mai napig is, ha pl. Szentendrére, vagy Visegrádon megyek, le a vízhez, ha olyan alacsony a Duna, keresek kutatok, hátha kis kagylókat látok stb. mint egy gyerek! 🙂 Jó gyereknek lenni!!! puszi 🙂


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Archívum

Nézettség

  • Blog nézettsége: 22023

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!