A természet varázsa
2012 augusztus 5. | Szerző: animama |
Öröm látni a kicsiket, amikor a Duna part fái és bokrai között rohangálnak. Lecsendesedve pedig a folyó hullámzását figyelik. Gyűjtik a kagylóhéjakat, amit a víz kisodort és lerakott a partra. Mind-mind újabb felfedezés. A büszkeség, hogy sikerült a fák vastag gyökerein végig mászni segítség nélkül. Megmászni sorban az öreg kivágott törzseket és elfoglalva azt a magasból lenézni a többiekre. Ez az igazi játszótér a gyerekeknek! Nem maradhat el a kavics dobálás sem a vízbe és a botok bemártása sem. Minél hosszabb és nagyobb a gally, amit találnak annál nagyobb a siker érzése. Húzzák, vonják maguk után éppen úgy, mint a kutyák szokták és csak akkor engedik el, ha újabb , érdekesebbet találnak. Felnőttnek és kicsiknek egyaránt jó és ingyenes kikapcsolódás. Ha a látnivalóhoz még magyarázatot is kapnak a gyerekek akkor pedig tanulás . Nem elszakadni együtt élni a természettel, amennyire csak lehet, olyan érzéseket kelt, amit semmilyen művi dolog nem tud létrehozni vagy kelteni az emberben.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

Ó, drága nagymami… :):) Még a mai napig is, ha pl. Szentendrére, vagy Visegrádon megyek, le a vízhez, ha olyan alacsony a Duna, keresek kutatok, hátha kis kagylókat látok stb. mint egy gyerek! 🙂 Jó gyereknek lenni!!! puszi 🙂