Fogadalom

2012 október 24. | Szerző: animama |

Most már tényleg megígértem magamnak, hogy nem fogok annyi mindent  főzni és sütni, mint a legutóbbi gyerekekkel való találkozásunkkor is tettem. Biztosan más nagymama is beleesik ugyanebbe a hibába. Azért nem jó ez, mert a sok tálalás miatt nem jut idő és figyelem a gyerekekkel való játékra és nekik ez lenne a legfontosabb! Ígérem, hogy ezután csak 3 fogás lesz.

Drága kicsinyeimet nem győztem elhessegetni magam mellől amikor őket nem az evés érdekelte, hanem az, hogy együtt játszunk .Csakhogy a felnőtteknek is szeretnék kedvezni ! A fiam inkább a halféléket szereti, a gyerekek pedig a csirkét, a férjem pedig a birkapörköltet, a menyem pedig a rántott húst. A többiek mindent. Hasonló a süteményekkel.

Igazi játékra és sétára akkor került sor, amikor elhagytuk a házat és kimentünk a csodálatos Duna-partra. Hát az tényleg az volt a tegnapi gyönyörű napsütésben és az ősz színeiben. Lacika, amíg dobálta a kavicsokat a vízben azt mondogatta csak úgy magának, hogy szeretem a Dunát, szeretem a Dunát.Olyan megnyugtató volt a lemenő nap fényében nézni a vizet és az ősz színeit. A kicsik és mi is nagy élvezettel néztük a hullámokat, amelyek egy- egy kishajó elvonulásakor csapódtak ki a partra. Na és a fára mászás!  Mesike, mint egy kis gepárd úgy kapaszkodott és simult a fák vastag törzsén, amelyek már megadták magukat az öregségtől és a talajra borultak. A sok “kincsből”, ami a kavicsok között a parton volt nem győzték keresni a szebbeket és néhányat emlékül eltették. Ez idő alatt már én is kipihentem magam. Ez volt a nap legszebb része!