Hogy is volt? Emlékszel?

2012 november 18. | Szerző: animama |

Kicsi unokám kérdezgeti tőlem, amikor együtt vagyunk, hogy emlékszel ? ” Arra amikor az autó füstölt? Nem emlékszem, mert én nem voltam akkor ott. Csak ti mentetek kirándulni. “Akkor arra, amikor a kavicsokat dobáltam a Dunába? ” Arra nagyon emlékszem, mert akkor én is ott voltam”. Felelem gyakran, mert ő rendszeresen “emlékezik”. Azokat pedig elmondja és hozzá az érzelmeit is kifejezi. A füstölgő autóról szörnyülködve mesél a kavics dobálásról pedig vidáman és bohóckodva. Ugye milyen ügyes voltam? kérdezi. Persze, hogy megerősítem: Nagyon ügyes voltál!

 Vele kevesebbet voltam pici korában, mert legtöbbször Mesikére kellett vigyázni, öltöztetni sétálni és játszani. Tőle öltöztetés közben gyakran megkérdeztem, felmutatva neki a ruhákat, hogy jó lesz-e ez? Nézett rám, mosolygott, de válaszolni még nem tudott, hiszen néhány hónapos volt még csak. Mostanra viszont maga választja ki a ruhákat,amit fel szeretne venni és olyan ízlésesen válogatja össze, hogy mindannyian csak csodálkozunk. Sokat énekelgettem neki séta közben vagy az ablakon kinézve. Alig volt két éves és még nem is volt tökéletes a beszéde, amikor egy alakalommal csak úgy elénekelte nekem teljesen hibátlanul az : Esik az eső c. dalocskát. Nem próbálgatta, amikor készen volt vele akkor előadta.

Ilyenkor november vége felé,amikor a karácsonyi ajándékok nagy részét már eltettem az ágynemű tartóba valahogy lelassulok és gyakran merengek. Szomorúak voltak a gyerekkori karácsonyaim, ennek ellenére szerettem. Tudta ezt anyukám is és biztosan azért várta meg 27 évvel ezelőtt, súlyos betegsége után az ünnep elmúlását. A rákövetkező napon hagyott itt örökre bennünket. Attól fogva pedig az én szívem örömmel és fájdalommal egyszerre van tele karácsonykor.

A fa díszítésekor  emlékezem a felrakott gömbökhöz és angyalkákhoz fűződő családi eseményekre. Sorban eszembe jutnak a kedves kollégáimtól és régi ismerősöktől kapott függők, csillagok hatására a velük való barátság és szeretet, amit tőlük kaptam egykoron. Nincsenek új díszeim csak az összegyűjtött és eltett emlékek.

Megmosolyogtam ezidáig,akik az ágynemű tartóba rakják a megvásárolt ajándékokat, de ettől az évtől én is helyet csináltam, mert tartok tőle, ha nem egy helyen lesznek elfelejtem, hogy hova rejtettem.