Óvodások lettünk

2013 augusztus 24. | Szerző: animama |

Augusztus 20. után számomra minden évben vége a nyárnak. Elbúcsúztunk a Balatontól is, mert lelopakodtunk egy kicsit a gyerekekhez.

Ölelgettek, puszilgattak bennünket a kicsik. Nagyon várták már a látogatást, ami először bizonytalan volt számunkra. Jó, hogy lementünk, mert a papával mindketten megújulva, kicsit megfiatalodva tértünk haza. A rövid idő ellenére feltöltődve, jókedvűen ismételgettük itthon az élményeinket.

Csakhogy már azon gondolkozom, hogy ismét fordulóponthoz értünk. Mindkét kicsi óvodás szeptembertől. Lacika betöltötte a 3. évet. Nagyon jól fejlett és régen nem foglalkozunk már a pelenkával.

Tavasszal naponta hajtogatta és rá is kérdezett,  hogy “ugye nagy vagyok már”?! Az óvodába való beiratkozás után pedig Mesikétől várta a bátorítást. Ő pedig nem fukarkodott és mindenről beszélt neki, amit csak kérdezett.

Lacika viszont megváltoztatta eddigi véleményét és azzal fogadott, hogy ő kicsi még és nem kell óvodába vinni, hanem a mama vigyázzon rá! Ezek után nagy az izgalom, hogy miként fogadja majd el az új helyzetet.

Bennem is ott motoszkál, hogy ezentúl jóval kevesebbet láthatom őket és lehetek velük. Hiszen szeptembertől mindenki dolgozik most már. Csak akkor lesz rám szükség, ha betegek lesznek és otthon kell maradniuk. Igazi nyugdíjas nagymama lehetek és törhetem magam, hogy elfoglaltságot találjak, mert nekem az kell! Olyan hamar eltelt ez a 6 év! A pici babáink már kérdeznek, válaszokat várnak, ceruzát és tollat vesznek a kezükbe. Már nézegetjük, hogy melyik iskolába írassuk be őket.