Úgy látszik, hogy rám is hatással van a környezet. Ebben a novemberi szürkeségben jól esik nézni a csillogást és ragyogást. Talán ezért is varrtam fehér gyöngyöket az elkészült kardigánra. A sapkára is keresgélni kezdtem valami csillogót, ami illik egy kislányhoz és rávarrhatom az elejére, amiről látja is, hogy az hol van.
A második adag só-liszt gyurmába pedig szintén kis csillogó és színes gyöngyöket nyomkodtunk. Lacika először találkozott ezzel a technikával. Miután megmutattam neki azonnal hozzálátott és kezdte jól belenyomkodni. Mutattam a kis kezét fogva, hogy nem kell nagyon erősen megnyomni, lyukat fúrni, hanem csak picikét az ujja hegyével. Nagyon örvendezett amikor rájött, hogy a nyers formába hogyan kell berakni a díszítést. Olyan ügyesen csippentette fel azokat a kis apróságokat, hogy nem győztem csodálni a kitartását. Persze 10 percnél többet nem töltöttünk ezzel, de nagyon elégedettek lettünk. Most száradoznak és várják, hogy a fonalat befűzzük mindegyikbe. A gyöngyöket az elszakadt szemüveg láncomról vettem le.
A minap szerette volna utánozni a nővérét aki amikor hazajött az oviból rögtön nekilátott a” vagdalkozásnak” ollóval. Néztem, hogy mit alkot, amíg Lacika kezét fogva együtt nyírtuk a papírt. Mesi többet gondolkozott, mint vágott. Aztán rájöttem, hogy összerakós képet akar készíteni csak úgy a felszabdalt papírlapból. Próbálta összeilleszteni, amit kivágott és figyelte, hogyan illik egybe. Még nem teljesen sikerült, de nagyon közel került a megoldáshoz. Mondanom sem kell, hogy nagyon büszke voltam a kreativitására. A kis balkezes unokámat gyakran megcsodálom ügyessége miatt, amivel a nagypapájára ütött!
Gyöngyökkel díszítés
2012 november 27. | Szerző: animama
Úgy látszik, hogy rám is hatással van a környezet. Ebben a novemberi szürkeségben jól esik nézni a csillogást és ragyogást. Talán ezért is varrtam fehér gyöngyöket az elkészült kardigánra. A sapkára is keresgélni kezdtem valami csillogót, ami illik egy kislányhoz és rávarrhatom az elejére, amiről látja is, hogy az hol van.
A második adag só-liszt gyurmába pedig szintén kis csillogó és színes gyöngyöket nyomkodtunk. Lacika először találkozott ezzel a technikával. Miután megmutattam neki azonnal hozzálátott és kezdte jól belenyomkodni. Mutattam a kis kezét fogva, hogy nem kell nagyon erősen megnyomni, lyukat fúrni, hanem csak picikét az ujja hegyével. Nagyon örvendezett amikor rájött, hogy a nyers formába hogyan kell berakni a díszítést. Olyan ügyesen csippentette fel azokat a kis apróságokat, hogy nem győztem csodálni a kitartását. Persze 10 percnél többet nem töltöttünk ezzel, de nagyon elégedettek lettünk. Most száradoznak és várják, hogy a fonalat befűzzük mindegyikbe. A gyöngyöket az elszakadt szemüveg láncomról vettem le.
A minap szerette volna utánozni a nővérét aki amikor hazajött az oviból rögtön nekilátott a” vagdalkozásnak” ollóval. Néztem, hogy mit alkot, amíg Lacika kezét fogva együtt nyírtuk a papírt. Mesi többet gondolkozott, mint vágott. Aztán rájöttem, hogy összerakós képet akar készíteni csak úgy a felszabdalt papírlapból. Próbálta összeilleszteni, amit kivágott és figyelte, hogyan illik egybe. Még nem teljesen sikerült, de nagyon közel került a megoldáshoz. Mondanom sem kell, hogy nagyon büszke voltam a kreativitására. A kis balkezes unokámat gyakran megcsodálom ügyessége miatt, amivel a nagypapájára ütött!
Oldal ajánlása emailben
X